Október 1, beleléptünk a legkisebbik 3. hónapjába. Rohan az idő.
Szegénykém hiszen ő az “ünnepelt” de az örömbe üröm vegyült mert bátyus beteg tegnap óta. Valamilyen megfázás féle, de olyan kedvetlen, nyűgös és étvágytalan.. Teljesen ki van fordulva magából így egyfolytában csak aggódom miatta és úgy szeretném újra látni az én vigyori, zsivány gyerekem, mert nagyon furcsa ez a bújós,engedelmes, csendes Benji.
Szóval szegény Robinomra kevés idő jutott annak ellenére, hogy Benji fél napot bölcsiben volt és tudtunk reggel együtt ébredezni és lazulni. De a gondolataim és az sms-ek akkor is Benji felé vezettek.
Egyébként ez jellemző Robin természetére, amit lassan kezdek megismerni a két hónap alatt. Olyan csendesen érkezett a világra és azóta is csendesen, észrevétlenül simult be a mi kis családunkba. Igazán egy panaszom sem lehet rá, jól eszik, alszik reggel 5-6-ig, nem hasfájós, nem sírós, kedves, és most már  nagyon mosolygós baba.
Néha lelkiismeret furdalásom is van miatta, mert születése előtt annyi kétely volt bennem, hogy vajon fogom-e szeretni annyira, mint Benjit, vagy, hogy hogyan fogok boldogulni két gyerekkel, jó ötlet volt-e ilyen kis korkülönbség…stb?
És akkor jött Ő, és mint aki bizonyítani akar, hogy “nézd Mami, én ilyen jó fiú vagyok, szeress engem is”, legalábbis ezt képzelem, hogy a kis két hónapos fejével ezt gondolja, pedig biztos nem, de mindenestre beleszorul a szívem ha erre gondolok.
Mindenestre ez a két hónap elég volt arra, hogy már nem tudom elképzelni, hogy milyen is volt amikor még csak egy gyerekem volt, és már Robinért is ölni tudnék! Boldog két hónapos szülinapot Szívem!