Borzasztó rendmániás lett a nagyobbik. Illetve az, hogy ha az akar lenni. Ha játszik az autókkal, akkor mindegyiket sorrendbe rendezi, egy vonalba állítja, mindennek egyfelé kell nézni. Ha legózik, csak egy fajta elemeket lehet egymásra tenni, ha valami rákenődik az ujjára, azt gyorsan le kell törölni, az asztalt is, de azt csak azért, hogy elhasználhassa a popsi törlőkendőket…

Nagyon ritkán találkozunk velük, kb évente egyszer karácsony tájékán,de olyan aranyosak voltak, hogy feljöttek Brisolból, hogy találkozzanak Robinnal és Dannyvel, így ha már ők Bristolból jöttek, meghívtam magunkhoz a Birminghamben élő unokatesókat is, habár velük többször találkozunk, de ők is lássák Laurát, Pete-t és Ewant.
Kicsit hektikus volt ennyi ember egy helyen, Benji is inkább háttérbe vonult, vagy Ollie vigyázott rá, emelgette, kézen fogta, mesélt neki, nagyon aranyos volt.
Szóval hektikus volt de jó értelemben, jó volt mindenkit látni, és karácsonyra csináltunk a nagymamának egy olyan képet ahol mindenki együtt van, és az összes unokája, dédunokája egy képen.

 Kis Töki pedig felfedezte a kezét! Mostanában abban gyönyörködik ha unatkozik, és sokat vigyorog, főleg a hangomra és ha nevetek rá. Nagyon aranyos!

Nagyon szeret segíteni a barna szemű kis nagyfiúnk, így tegnap palacsintát sütöttünk, ami nagyon tetszett neki, csak egyszer merte a kész palacsinta halomra a nyers tésztát így viszonylag kisebb takarítással megúsztuk.

Október 1, beleléptünk a legkisebbik 3. hónapjába. Rohan az idő.
Szegénykém hiszen ő az “ünnepelt” de az örömbe üröm vegyült mert bátyus beteg tegnap óta. Valamilyen megfázás féle, de olyan kedvetlen, nyűgös és étvágytalan.. Teljesen ki van fordulva magából így egyfolytában csak aggódom miatta és úgy szeretném újra látni az én vigyori, zsivány gyerekem, mert nagyon furcsa ez a bújós,engedelmes, csendes Benji.
Szóval szegény Robinomra kevés idő jutott annak ellenére, hogy Benji fél napot bölcsiben volt és tudtunk reggel együtt ébredezni és lazulni. De a gondolataim és az sms-ek akkor is Benji felé vezettek.
Egyébként ez jellemző Robin természetére, amit lassan kezdek megismerni a két hónap alatt. Olyan csendesen érkezett a világra és azóta is csendesen, észrevétlenül simult be a mi kis családunkba. Igazán egy panaszom sem lehet rá, jól eszik, alszik reggel 5-6-ig, nem hasfájós, nem sírós, kedves, és most már  nagyon mosolygós baba.
Néha lelkiismeret furdalásom is van miatta, mert születése előtt annyi kétely volt bennem, hogy vajon fogom-e szeretni annyira, mint Benjit, vagy, hogy hogyan fogok boldogulni két gyerekkel, jó ötlet volt-e ilyen kis korkülönbség…stb?
És akkor jött Ő, és mint aki bizonyítani akar, hogy “nézd Mami, én ilyen jó fiú vagyok, szeress engem is”, legalábbis ezt képzelem, hogy a kis két hónapos fejével ezt gondolja, pedig biztos nem, de mindenestre beleszorul a szívem ha erre gondolok.
Mindenestre ez a két hónap elég volt arra, hogy már nem tudom elképzelni, hogy milyen is volt amikor még csak egy gyerekem volt, és már Robinért is ölni tudnék! Boldog két hónapos szülinapot Szívem!