Szombaton betöltötte az első hónapját Robinunk. Nagyon gyorsan telik az idő második gyerekkel, ki tudja miért.
4850g, nagyon szépen fejlődik, szerencsére a szopi is már megyeget, nagyon büszke vagyok magamra, hogy még nem kapott tápszert és fejnem is csak a tejláz idején kellett (Benji már két hetesen kapott pótlást). Minden nap úgy fekszem le, hogy “na még egy nappal több ideig kapott anyatejet és képzeletben megveregetem a vállam, vagy mondhatnám azt is dagad a mellem, mert tényleg… :-))
Borzasztó erős, már emelgeti és fordítja a fejét hason fekve, kezével nagyon erősen szorít. Nézelődik a nagy szemeivel, nagyon szereti a vizet, a bátyjával ellentétben fürdéskor megnyugszik, sóhajtozik, nézelődik, mint egy öreg ember a Lukácsban.
Jobb napjain alszik hajnal 4-5-ig, amivel én már nagyon boldog vagyok.
Szóval nincs panasz.

Benji is nagyon jó kis báty, olyan büszke, csilingelő hanggal köszönti reggelente, hogy “Hello Bobbin!” és megy is puszilni, vagy kéri az ölébe. Játékait mutogatja neki, múltkor épített egy hatalmas Lego tornyot, és mutatta Robinnak, hogy “nézd bébi”, ha látógatóink vannak, vagy mi megyünk valahova, akkor is büszkén mutogatja az ismerősöknek, hogy “bébi Bobin”.
Ilyesmi amikor büszke:

Hétvégén már annyira aktívnak éreztem magam, hogy állatkerbe és egy fesztiválra is eljutottunk, plusz még Jayne néniéket és Katy-éket is meglátogattuk, összehasonlítottuk az “ikreket” is.

Zsiráf! De a markoló volt a legérdekesebb “állat”

Béka lesen

Daniel és Robin