Anyu szerdán hazament, azóta nem is volt nagyon időm idejönni írni,  mintha most el lett vágva volna egy nagy hajó kötele, és kiutaztunk volna a nyílt tengerre, mint négy tagú család.
Furcsa, hogy pont úgy alakult, hogy aznap született Robin, mint amikor anyu landolt, így három hétig tényleg nem éreztem nehezebbnek a két gyerekes létet. (csak fizikailag fárasztó a mellgyulladás és az éjszakázás, de nem nehezebb, mint egy gyerekkel)
Viszont most az elmúlt négy napban eléggé úgy érzem, hogy csak úszunk az árral, pedig Richard kivette a maradék apa szabadságát, és ő is itthon volt velünk, de egyikünk csak arra kell, hogy lefoglalja Benjit, a másikunk pedig viszi a háztarást és Robin is be van iktatva a szünetekbe. Nem tudom, hogy fogok boldogulni egyedül kettőjükkel, de majd csak alakul valahogy, az biztos, hogy a lefagyasztott töltött paprika és a rengeteg Maggi leves bevetésre kerül majd.
És az is tuti, hogy ha netán lesz harmadik gyerekünk az csakis megint úgy ha besegít Anyu…Kár, hogy nem nyugdíjas még, hogy itt tudnám tartani hosszabb időre 😦 Messze van még ez az október vége, hogy újra lássuk egymást, illetve, hogy Apu és Dina megismerje a kis Csőröst…
Ma ilyen lehangolt vagyok, biztos azért, mert Robinnak “kézben levős” napja volt, semmi nem volt jó, csak a cici és a ringatás…
Gyere vissza “Nadi”!!!
(A képeken is látszik, hogy milyen sokat mosott Anyu, mert tényleg nem csak ez az egy kék pólója van :-))