Megint Magyarországon jártunk…

Most egy darabig sajnos nem tudunk hazamenni, mert nem repülhetek többet terhesen, két kicsivel pedig csak akkor ha a legkisebbik Laker kb 2-3 hónapos lesz, úgy október vége, november eleje körül. Ebből kifolyólag már nagyon vártam, hogy menjünk, rengeteg mindent beterveztem. De persze ember tervez, Isten végez.
Már az út eleje balszerencsésen indult, mert egy szegény néni felszálláskor pont mögöttünk agyvérzést kapott és le kellett szállni Amszterdamban ahol elvitték a mentők de akkor már szerencsére jobban volt, és  tiltakozott is, hogy ne vigyék el. Mindenesetre a gépünknek meg kellett várni a következő felszállási engedélyt, amire két óra múlva került sor, addig a Ryanair nem adott vizet inni, se nekem egy terhes nőnek se Benjinek egy két éves gyereknek. Pedig megvettem volna…. Tipikus Ryanair…
Lényeg a lényeg, hogy sok késéssel, egy fáradt és beteg gyerekkel de megérkeztünk. Benjikém nagyon náthás lett, és  biztos fájt a torka mert semmit nem evett meg. Még a jolly joker tejbegrízt sem… és ez így ment 4 napon keresztül. Totális léböjtöt tartott, csak a reggeli és az esti tápszert itta meg és egy kis gyümilevet hébe-hóba napközben. Nagyon nagyon aggasztó ezt szülőként tehetetlenül nézni, pont 4 napos munkaszüneti napok alatt.
Lementünk Akasztóra, hogy Dénesékkel is tudjunk találkozni végre, mert legközelebb már plusz két gyerkőc lesz és még nehezebb lesz egyeztetni. Sajnos én is lebetegettem másnapra (és azóta is, egy hete húzom) így a várva várta tóparti strandolás elmaradt és a főleg a hűvösben ejtőztem vagy aludtunk Benjivel.
Sajnos a hét többi része is így telt, túlélésre játszottunk, Dórival persze találkoztunk és örülök, hogy meg tudtam látogatni Zsófi vigyori Zsannáját is.
Utolsó pénteken pedig eljutottunk az állatkertbe anyuval, jól sikerült szerencsére, Benjinek is tetszettek az állatok. (bár az elefántot levakondozta, és a legjobban a játszótéren egy kis verébnek örült aki közel ugrált hozzánk)
Hazafelé az út szerencsére sima ügy volt, azóta pedig lábadozom és reménykedem, hogy Apu munkahelyét ráncba szedi valaki, hogy tudjon a kis család jönni Benji második szülinapjára..

Daddy és Nagypapi horhászni volt, Daddy két ilyen nagy pontyot fogott amit persze meg kellett csodálni:

Nagyi süni tortja, ami inkább lapos rája lett.

 Kertész lesz az tuti, mindenhol, minden adandó alkalommal imád locsolni, virágokat ültetni, és még még locsolni…

Indulás az állatkertbe:

Hangkíséret: “Miau there, miau there”

Már itthon, saját ágyban, 3 órás délutáni alvás után kellett ébresztgetni:
Otthon egyébként úgy vettem észre, hogy sokat fejlődött a magyar beszéde, sokat utánzott minket. Legaranyosabb amikor Kisvakondot kér, és jön és mondja, hogy “Kicsi Bakond, kicsi bakond”
Nagyit is elkezdte sajátosan Gyagyinak hívni :-))