április 10, 2012 – Egy boszorka van…..Három fia van….

A Húsvéti négy napos szünet alatt kettesben és egy pocakkal elutaztunk Észak-Franciaországba, Bretagne-ba, azon belül Vannes nevű városkába.
Még Valentin napra kaptam ezt az utat Richardtól, viszont nem szerveztük elég jól meg, mert csak a hely tetszett meg és azt nem kalkuláltuk bele, hogy elég messze van ha a csalagúton keresztül megyünk (mert a komp rohadt drága és hosszú lett volna). Szegény Richard 11 órán keresztül vezetett, így oda is vissza is végül is elment két nap autóban ücsörgéssel. De nem baj, így is jól sikerült, bár Benjit kb óránként emlegettük (én az út elejét a kocsiban végig bőgtem, hogy ott kellett hagyni Jayne néniéknél pedig tényleg aranyosak voltak, hogy bevállalták 3 éjszakára).
Vasárnap délelőtt reggel 9-ig aludtunk (tovább is ment volna ha nem indult volna 10-kor a hajónk) amire szerintem lassan két éve nem volt példa. Borzasztó jó volt.
Bár ezt kompenzálta a sors másnap mivel már f5-kor kelni kellett, hogy elérjük hazafelé a vonatot.
De nem baj ez sem, mert hamarabb lehettünk Benjivel, már komoly elvonási tüneteink jelentkeztek a hiányában.
Ő csuda aranyos volt amikor beléptünk röhögve szaladt elénk, hogy “Mami, Daddy” mi meg szétpuszilgattuk a gömbölyded testrészeit. Jayne azt mondta, hogy jó volt, aludt, evett rendesen, nem volt vele gond. Nekünk se duzzogott, amitől féltem így otthon jött is neki a nyuszi. Hozott csirke csokikat, és egy tök jó mágneses játékot (Vannes-ból) ahol állatok fejeit kell összepárosítani a lábukkal. Hát sajnos nem nagyon érdekelt még, de remélem lassan rájön az ízére, mert ha nem kénytelen leszek én kirakni őket!