Mostanában elég csak annyit mondani, hogy megyünk meglátogatjuk Zandert (=Alexander, Benji 3.5 éves unokatesója) és transzba esik örömében. Múlt héten is mentünk, mondom neki vedd a cipőd megyünk Zanderhez, erre felemelte mindkét karját az égig kirohant az előszobába (ahol a cipők vannak) és közben ordibálta röhögve, hogy Zander, Zander!!!
Meg kell zabálni. Ha megérkezünk és meglátja Katy ott parkoló autóját, rögtön mondja és mutatja, hogy “Zander car”. Ha begyünk hozzáfut, kis mutatóujjával böködi imádata tárgyát, miközben mondogatja röhögve, hogy “Zander, Zander”.

Szegény Alexander lehet már kevésbé élvezi egy 20 hónapos imádatát, Benji állandóan a nyomában van, mindenhova követi, utánozza, de én annyira szeretem figyelgetni ahogy felnéz rá. Habár ez magában foglalja a butaságok átvételét is, de még mindketten kicsik, majd elmúlik.
Arra is jó gondolni, hogy jönnek majd a kicsik, és milyen jó kis szövetséget fognak majd a fiúk alkotni a kicsikkel szemben.

Ezek a képek hétvégén készültek, amikor Zander és Jayne beugrottak hozzánk, Benji ahogy meglátta őket felpörgött, követte Alexandert a kertbe ahova egyébként ritkán merészkedik, de most körbe körbe futkosott, katicát nézegetett, le fel mászkált a teraszra…

Ott a katica!!