Már Angliából írok, tegnap hazaértünk ketten Benjivel. Hosszú volt nagyon az út, mert átszállással jöttünk Amszterdamon át, de igazából Benji jól bírta, nem tört el a cérna, csak egész út alatt játszani kellett, bár a második gépen vicces volt, mert lefoglalta magát azzal, hogy utánozta a másik sorban ülő hapi köhögését, aki vette a lapot és a végén direkt köhögött. Az is vicces volt, amikor a hátunk mögött ülő japán (vagy kínai ill más ázsiai ország….) lány elkezdett telefonon beszélni, Benji röhögött és elkezdett ő is “kínaiul” gagyarázni, majd becartam olyan vicces volt…
Persze, ahogy Angliába tettük a lábunk érződött a “sztupidség”, mert persze fél Európán átutazva, tényleg szálltunk már át Németországban, Párizsban, Svájcban, Amszterdamban, Ausztriában….és melyik az egyetlen ország ahol nem teszik a babakocsit a gép aljához, hanem a szalagon jön ki?? Persze, hogy itt…
Pedig direkt tetettem rá rózsaszín szalagot, hogy a kapunál legyen ne a szalagon, na persze itt nem számít. Cipelhettem egyedül a kézitáskát, Benji játékos tatyóját, kabátainkat, és mivel így már Benjit felemelni esélytelen volt így Benji kénytelen volt végig gyalogolni a fél reptéren át míg én szidtam a fél királyi családot. Kb plusz 20 perc alatt értünk így a szalaghoz, ahol persze nem volt már senki, de a babakocsi sem…Mint kiderült az egy másik szalagon jön ki (miért is?) és ami persze a terem másik végében volt, így miután hatodszorra becserkésztem a határőrök felé futó Benjit, és ott hagytam egy kupacban az összes bőröndünk, csomagunk, elhoztam a babakocsit, bele a kiizzadt gyereket, vissza a csomagokért, és végre plusz 40 perc és megszámlálhatatlan néma káromkodás közepette kiértünk Daddy-hez, ahol persze nekem eltörött idegességemben a mécses. “Welcome home”.
Na most, hogy jól kifüstöltem magam, jöjjenek a képek:

Csoda kutyával nagy cimbiklettek, itt is ma hallgatta a kutya ugatást, és mutatott kifelé, hogy “vau vau”?

 Szerencsére sikerült a betegség miatt elmaradt talikat átszervezni, lejutottunk Füredre Veráékhoz, találkoztunk Denéékkel, Lencsiékkel, Boriékkal, én is eljutottam színházba és moziba is Dórival, mindkettő jó volt, de moziban az Életrevalókat ajánlom mindenkinek, nagyon jó.

Rudi dömperére fája foga…

Kacsákat etet

Lencsivel összhangban, Peti és Dénes hajdani játékaival

Zsanival és Adrival Veresen, itt 9-en…

Sebivel gyanakodnak egymásra..

Zalán eteti “éhező” gyerekem

Marcival lufi csata

Ottlétünk alatt Tanti Dina betöltötte a 30-at (Jesszum!), így őt is pont sikerült megünnepelni, persze a tortán a gyertyát Benji fújta el, azóta is azon agyalok, vajon mit kívánhatott… 🙂

Ünnepi lakoma….

 Volt egy plusz “meglepetés” buli is a Cafe Provence-ban, nagyon jó kis hely, igaz, hogy nem a legolcsóbb, de tuti gyereksarok van berendezve, szuper a terasz és isteni a francia csoki tortájuk.

 Utolsó nap kegyes volt a sors, mert leesett egy kis hó, és kb 2 órán keresztül meg is maradt, így gyorsan kipróbálhattuk és megmutathattuk Benjinek milyen is a szánkózás. Egy darabig húzatta magát, de utána jobban érdekelte a latyakban tapicskolás.