Már régóta született bejegyzés, de nagyon el vagyunk havazva mostanában. Beindult a karácsonyi láz, plusz ehhez társult, hogy Benji múlt héten lebetegedett. Ennyire talán nem viselte meg egy betegség se. Borzasztó nyűgös volt, kb 5  napon keresztül folyamatosan, ehhez társult az anyaragacs-ság, éjszakai nem alvás, de ami a legijesztőbb, hogy nem volt étvágya :-O Igen, neki…abszolút semmi. Nem evett meg semmit, két-három falatot étkezésenként. Tiszta pánikban voltam, hogy oda lesz a nagy pók hasa és a harapdálni való hurkái. Na de pesze túléltük és mára visszatért a rend. Bár a nyűgösség talán még megmaradt.
Mostanában rákattan valamire, és attól nem tágít. Például nem lehet leülni ide a számítógép elé ha ő is a szobában van (most is alszik én meg suttyomban írok ahelyett, hogy dolgoznék..), mert rohan ide kiabálva, hogy “bumm bumm, bumm bumm”. Miszerint “Anya légyszi nézzük meg mégegyszer a you tube-on a Balu kapitány főcimdalát!” (aki nem ismerné, nézze meg a you tube-on, nyilvánvaló fog válni, hogy milyen okos fiam van, hogy így leveszi a “bumm bumm”-ot.
De persze nem elég megnézni egyet, mert okos ez a you tube… miközben nézed kicsiben a videót a jobb oldali szalagsávon ajánl több hasonló mesét. Miszerint Süsü, Ho ho ho horgász, Mekk mester….stb stb stb. És persze okos gyerekem kiszúrja és mutatja, hogy mit kér következőnek.
Már a Magyar Népmesék madaras főcímképét is mutatja miközben fütyüli a dallamot (ok, susogja..).
Ha esetleg nemet próbálnék mondani a kezdeti “bumm bumm”-ra, akkor ütögeti a széket, hogy most azonnal üljek le és hozzá el kezd krokodil könnyeket hullatni. Ha következetes maradok és nemet mondok egész nap ilyen nyűg marad, így egyenlőre maradok gyenge anya, aki fél órákat néz mesét you tube-on és kivűlről fújja az összes főcímdalt. (“Kis mancs, tappancs, rád csap és véged már, bizony meglakol kit elkapnak, ha segély kell, csak szólj…”

Az elmúlt héten nem készült kép, mivel nem vagyunk “katasztófa turisták” és nem fényképezgetjük beteg gyerekünk, de van egy hétvégi autózós videó: