Nagykarácsony

Sikeresen megérkeztünk Magyarországra 21-én, bár az utunk megint nem volt zökkenő mentes, mivel annak ellenére, hogy két óránk volt Párizsban átszállni, eltököltük az időt (illetve nem tudtuk pontosan mérni, mivel órát most kaptam karácsonyra a Richardtól…) és mire odaértünk a kapuhoz az bezárt. Könyörgőre fogtuk és persze segített, hogy Benjivel voltunk, mert egy rendes francia fiatalember elfurikázott minket a reptéri kocsijával a gépig és ott lihegve felrobogtunk a lépcsőn, elkullogtunk a sorok között a már becsatolt utasok között és elfoglaltuk helyünk és áldottuk szerencsék és a kedves francia fiatalembert. Így szerencsére itthon karácsonyozhattunk. (bár az egyik bőröndünk egy nap késéssel érkezett, de mi volt ez már akkor!)

22-én találkoztunk Dórival a Vörösmarty téren, megcsodáltuk a karácsonyi vásárt (megleptük magunk egy csodaszép nagy átmérőjű kerámia tállal otthonra a falunkra dísznek, amit már rég óta kerestünk), most a Bazilika előtt is volt kis vásár, és jégpálya, fény és hangjáték a Bazilikára vetítve, nagyon szép volt. Ismét megállapítottuk, hogy nem is értjük miért a bécsi adventi vásár a híres, mert a mienk sokkal de sokkal szebb és az áruk is kézművesek.

Igazából ez a csütörtök volt az első és utolsó vidám napunk, mert 23-án Benji arra kelt, hogy hány 😦 Folytattam én. Délután csatlakozott Edina. Egész nap a wc-re rohangáltunk, és az ágyat nyomtuk mert egyszerűen nem voltunk képesek felkelni. Legalábbis én annyira gyengének éreztem magam.
Ez folytatódott 24-én, amikor Apu is beállt a sorba, de ő úgy ahogy tartotta magát. De az igazi érdem mégis Anyué, mert szinte egyedül levezényelte az egész karácsonyi sütés-főzést, takarítást, készülődést, bár Richard segített, ahol tudott, de azért halat pucolni azért mégsem…Én fentről a szobából hallgattam mi történik odalent, és, hogy szegény Benji nagyon apás lett mert én  nem voltam ott 😦 Azóta is csak Daddy Daddy Daddy, állandóan vele van. Szegénykém ő 2 napig semmit nem evett, bár nem csodálom, mert én is ugyanígy voltam, semmi de semmi nem csúszott le. Szerencsére inni ivott azért.
Szóval ez a vírus nagyon rányomta a bélyegét a 24-ei ünneplésre is, még szépen felöltözni se volt erőnk, így rólunk a fényképek nem publikusak..
Benji idén nagyra értékelte a fát (ami idén Apu és Richard díszítését dicséri), lejött délutáni alvásból és szimplán annyit szólt, hogy “wow”. Jobban megvolt illetődve, amikor este csengettek az angyalok, le volt oltva a lámpa, égtek a csillagszórók, szólt a Mennyből az angyal….tátva maradt a szája. Persze az ajándékait rögtön kiszúrta, a szánkót el kellett magyarázni, hogy mi is, és azt hiszem még el is kell majd ha lesz hó, mert egyenlőre azt hiszi, hogy az az ő kisszéke, és onnan lehet nézni az eseményeket…
Sajnos idén az ünnepi ebéd is (számunkra) főtt krumpli, és néhány merész falat főtt hús volt. (azért 26-án megkóstoltam a halászlevet és isteni!!)
Ráadásul annyira kimerített minket a betegség, hogy éjféli mise ide vagy oda, mi már 10-kor aludtunk.
Szóval elég faramuci volt idén a karácsony.
Ráadásul a 25-ei és 26-ai nagycsaládos találkozást is el kellett halasztani, mert mindenhol van kisbaba, és érthetően féltették a gyerekeket, hogy el ne kapják a vírust. Timiék aranyosak voltak, mert azért meglátogattak minket 26-án amikor már jobban voltunk, így láttuk csodaszép Sebestyént is, remélem nem lett/lesz semmi baja.
Ugyanígy Patriknak és Gabiéknak sem akiket hosszú idő után először láttunk újra mert ők is bevállaltak minket 27-én. Mit bevállaltak, nagyon finom lakomával vártak minket! Nagyon remélem az ő picurjuknak sem lesz/lett semmi baja.
Sajnos ma 29-én viszont Anyu és Richard robbant le, őket úgy látszik most érte el, így le kellett mondani Denééket és holnap Veráékat is. Nagyon sajnálom, hogy ez a c@r  betegség így közbe tesz, mert igazán én úgy várom ilyenkor, hogy mindenkivel legalább egy kicsit találkozzunk és most úgy érzem, hogy itthon ülünk, telnek a percek, és vesztegetjük az itthon tölthető értékes időt.
Azért remélem Richard és Anyu is gyorsan meggyógyul, és sikerül újra szervezni a találkozókat…
És azt is hogy leesik végre a hó, hogy Benjivel tudjunk szánkózni!!! És legyen igazi tél!

Sebivel méregetik egymást

Persze Tantinak is meg kellett mutatni az új gyertyafújási tudományt…

Mondom, hogy nagyon apás…

Kiskarácsony..

Kiskarácsonyt ünnepeltünk a hétvégén, mert megyünk haza szerdán, és Jayne néniékkel is ünnepeltünk. Bár náluk amúgy is ilyenkor előbb szokott összejönni a család, mert Anglia különböző városaiból jönnek fel hozzájuk, és csak ilyenkor megoldható.
Benjivel már pénteken készülődtünk, és sütöttünk egy kis karácsonyi sütit, hihetetlen, de már megértette, hogy a formával szaggatni kell, ő adogatta, rátette a tésztára, csak tényleg kicsit kellett segíteni, hogy átszúrja a forma a tésztát. Utána pedig boldogan majszolta, azóta is mutat felfelé és kéri, hogy “bibi” (biscuit) vagy “kek” (keksz) mikor éppen melyikhez van kedve..

Szombat is jól sikerült, csak hulla fáradtak voltunk, mert az előző két éjszaka nagyon rosszul aludt Benji, mert nyomja kifelé a második szemfogát. Emiatt megint nem nagyon eszik, a karácsonyi vacsiból sem sok fogyott. Pedig volt terülj terülj asztalkám.
A három fiú (Alexander, Olivér (Richard unokatesójának kisfia) és Benji) elzsiványkodott egész este, bár Benjit annyira még nem vették partnernek, de ő rendületlenül futott utánuk, és autózott a kamionokkal. És ő volt a kis bátor aki a távirányítós pók közelébe mert menni…

Igen, a Laker családban hagyomány a brahi, vicces dolgok ajándékozása. Nagyon jellemző, hogy Betlehem helyett apósom a gyerekekkel kőkorszaki dinoszauruszos betlehemet csinált….

Vacsi után mindegyik dédunoka fiú kapott Grandma Joan-tól egy Duplo készletet. Nagyon szuper, otthon kibontottuk és Benji előre láthatóan nagyon szereti.

Este 11-ig folyt a játék: kincsvadászat, pictionary, gyűszű keresés…Szintén csupa Laker hagyomány…

Sajna Benji este megint sokszor kelt, ráadásul én is megfáztam, így nem nagyon kaptam levegőt, szóval vasárnap csak mág fáradtabb lettem. Alig vártam, hogy menjünk haza, de még ott ebédeltünk.

Kiskarácsony 2:
Úgy döntöttünk, hogy vasárnap este odaadjuk Benjinek a mi ajádnékainkat is, mert persze nem visszük őket magunkkal Pestre, és ne januárban kapja őket.
Míg vacsiztunk, Richard becsempészte őket a kis fánk alá, Benji először rögtön a kisvonat dobozait vette észre, és már adta is nekem, hogy bontsam ki, de megmutattam neki a teherautót, akkor elvolt vele egy darabig, de utána visszatért a kibontatlan vonatos dobozokhoz. Az volt ám a nagy ámulat, amikor összetettünk pár síndarabot, nagyon nagyon tetszett neki, Richard össze szerelte a síneket egy karikába, Benji ült a közepén és tologatta a kis vonatokat. Nagyon jó ötlet volt, és tényleg nagyon jó árban volt az Ikeában. (illetve kisfiam persze, hogy a Jézuska hozta…)
A takarító szettjére rá se bagózott addig míg ki nem bontottuk, de utána nagyon ügyesen azzal is eltakarítgatott. Teljesen meglepődtem, hogy a kis spray flakonnal odament az üvegajtóhoz, és úgy csinált, mintha mosná az üveget. Na most nagyon jó a memóriája, mert kb augusztusban mostam  meg azt az üvegajtót utoljára, és soha nem mutattam neki..
Úgy sajnáltam, hogy le kellett fektetni, mert nem nagyon lesz alkalma játszani velük egészen januárig. Bár biztos vagyok benne, hogy el lesz halmozva minden jóval otthon is Nagykarácsonykor…

Másfél éves

Bizony bizony, 18. hónapját is betöltötte a kis zsivány…
Igazából nagy változás nem történt, vagy csak már nem veszem észre. A cipőjét le kellett cserélni, mert hirtelen kinőtte. 6.5G a mérete. Azt hiszem 22.5 magyar méretben és a legszélesebb. Egy jetit nevelek…
Nagyon aktív, tiszta apja, nem tud egy helyben ülni, futkos a szoba egyik végéből a másikba, vagy körbe körbe. Megtanulta a “ready steady go”-t is…odaáll a falhoz, vagy ajtóhoz, mondja nekünk, hogy “go go”, vagy “tedi tedi go”, miután elmondtuk a vezényszót, elkezd futni, és szereti ha kergetjük, akkor ő is kacag és nézi, hátra-hátra sandít, hogy futunk-e még utána…
Legjobb barátja a kis borz báb, még Richard gyerekkorából. Állandóan jön, hogy “Bobo” vagy “boji” (értsd borzi… a szerk..), és borzinak különböző attrakciókat kell végre hajtania. Eteti, itatja, puszilja, nyúzza.

Beszédfejlődésben nincs nagy változás, talán az egy ami új az a “Lo lo” ami “Lorry” vagyis teherautó. Állandóan azokat nézni, és ha észrevesz egyet akkor húúúúúú-zik és mutogat.

Nagyon sok mindent felismer és megmutat, mindkét nyelven. Arcát, szemét, fülét, száját, stb. Meg is mossa magának esténként, sőt kér a kezébe tusfürdőt, hogy majd ő jól megmossa a nagy pocakját.
Magát is felismeri, kérésre megmutatja hogy hol van Benji. Volt már, hogy magát Bebi-nek hívta.. 🙂

Ami vicces, mostanában, hogy ha valami félresikerül akkor teljesen, mint Dustin Hoffman az Esőember-ben “O-ó”-zik. Látni kell a filmet, és hallani Benjit ahogy mondja, hogy vicces legyen. De ez az “o-ó” kisér mindent mostanában, ha eltörik egy keksz, ha maszatos lesz a tenyere, ha lepottyan valami a földre, ha leszakad a papírból egy darab, ha leesik a falat a kanálról stb…
Remélem azért az “esőemberség” megáll itt, és nem így folytatja, hogy “o-ó, naná, hogy három perc múlva Perpatvar, kinyer ma, ki lesz az első….”

Advent

Már a harmadik gyertyát gyújtottuk meg vasárnap, azóta Benjit nem lehet leállítani, állandóan mutatja a koszorút, hogy ő márpedig fújni szeretne. Azóta mindent, ami meleg megfúj, a kandallónk tüzét, ami még logikus, de a fürdővizét is….ami szintén logikus, végülis meleg, csak elég vicces ahogy áll pucéran a kád vízben és fúj lefelé… :-))

Kukucs

Hétvégén felkerültek a lakásba a karácsonyi díszek, felraktuk Benji tavaly készített adventi naptárát is. Idén sokkal jobban értékelte, mint tavaly. Amikor felébredt a délutáni alvásból és jött le a lépcsőn rögtön észrevette a falon és nagy “óóóó”-val rá is csodálkozott. Belerejtettünk a 3-as szám alá egy kis csoki macit, amit kivett, megnézett, kezembe nyomott, majd visszanyúlt a zsebbe, hátha van még ott valami. Miután semmit nem talált, bekukucskált még egy-kettőbe, hátha van ott is valami, majd rámnézett, felhúzta a kis vállait, és megállapította, hogy “gone”, miszerint, eltűnt, elfogyott (illetve mindenre ezt használja ami nincs többé, elment, stb).
Ezután észrevette a kis kerámia rénszarvas csengőt, amit nagyon élvezett, hogy hangot ad ki. (Azóta is, ha egyszercsak eszébe jut odafut, megrázza, röhög és mondja, hogy “tingigigi” (ez valami csingilingi féle lehet).
A csoki kismackó, mivel szerencsére nem annyira fogta fel, hogy az csoki, majd vissza-vissza tér holnap meg holnap után más más zsebben, amíg ki nem szimatolja, hogy az egy csoki.. Bár sütöttem karácsonyi kekszet is, majd abból is lesz benne egy-egy nap.

Lemaradás

Már régóta született bejegyzés, de nagyon el vagyunk havazva mostanában. Beindult a karácsonyi láz, plusz ehhez társult, hogy Benji múlt héten lebetegedett. Ennyire talán nem viselte meg egy betegség se. Borzasztó nyűgös volt, kb 5  napon keresztül folyamatosan, ehhez társult az anyaragacs-ság, éjszakai nem alvás, de ami a legijesztőbb, hogy nem volt étvágya :-O Igen, neki…abszolút semmi. Nem evett meg semmit, két-három falatot étkezésenként. Tiszta pánikban voltam, hogy oda lesz a nagy pók hasa és a harapdálni való hurkái. Na de pesze túléltük és mára visszatért a rend. Bár a nyűgösség talán még megmaradt.
Mostanában rákattan valamire, és attól nem tágít. Például nem lehet leülni ide a számítógép elé ha ő is a szobában van (most is alszik én meg suttyomban írok ahelyett, hogy dolgoznék..), mert rohan ide kiabálva, hogy “bumm bumm, bumm bumm”. Miszerint “Anya légyszi nézzük meg mégegyszer a you tube-on a Balu kapitány főcimdalát!” (aki nem ismerné, nézze meg a you tube-on, nyilvánvaló fog válni, hogy milyen okos fiam van, hogy így leveszi a “bumm bumm”-ot.
De persze nem elég megnézni egyet, mert okos ez a you tube… miközben nézed kicsiben a videót a jobb oldali szalagsávon ajánl több hasonló mesét. Miszerint Süsü, Ho ho ho horgász, Mekk mester….stb stb stb. És persze okos gyerekem kiszúrja és mutatja, hogy mit kér következőnek.
Már a Magyar Népmesék madaras főcímképét is mutatja miközben fütyüli a dallamot (ok, susogja..).
Ha esetleg nemet próbálnék mondani a kezdeti “bumm bumm”-ra, akkor ütögeti a széket, hogy most azonnal üljek le és hozzá el kezd krokodil könnyeket hullatni. Ha következetes maradok és nemet mondok egész nap ilyen nyűg marad, így egyenlőre maradok gyenge anya, aki fél órákat néz mesét you tube-on és kivűlről fújja az összes főcímdalt. (“Kis mancs, tappancs, rád csap és véged már, bizony meglakol kit elkapnak, ha segély kell, csak szólj…”

Az elmúlt héten nem készült kép, mivel nem vagyunk “katasztófa turisták” és nem fényképezgetjük beteg gyerekünk, de van egy hétvégi autózós videó: