Mostanában ha meghall egy kis dallamot, reklám zenét, kocsiban zenét, ha én énekelek még fürdik, legyen bárhol elkezd mozogni (még ha csak egy kis vállriszálás erejéig is, de akkor is).
A legjobb móka persze Richard mobilja, amin van egy játék, angry birds nevezetű, ahol csipogó madarakkal kell malacokat megdobálni. Nahát ezt nagyon élvezi, nyomogatja a képernyőt, de a legjobb, amikor úgy találja el a gombot, hogy bejön a főzenéje és akkor táncolni is lehet rá. Nincs az az ember aki ilyenkor képes kikönyörögni a kezéből a telefont! (Ha valakit véletlenül Richard megcsörgetett és madárhangokat hallott, akkor most tudja miért is van ez…)
Hónap: 2011 szeptember
Stratford-upon-Avon
Hétvégén Marináéákkal ellátogattunk kedvenc kis városomba, mert “food festival” (ételek fesztiválja), csupa helyi termelő, sajtok, husik, szószok, csokik, italok…Tobzódtunk. Bár azért Magyarországon egy ilyet is jobban szerveznek meg (elég csak az Etyeki Kezeslábost megemlíteni…), de itt Angliában örüljünk annak, hogy van más program is azon kívül, hogy pubba jár az ember…
Benji is élvezte, abszolút nem volt benne félelem érzet, állandóan elkolbászolt, mi szemmel tartottuk, de engedtük had menjen, aztán egyszer csak elkezdett a szemeivel keresni minket és amikor észrevett minket kakán vigyorral visszaszaladt. Evett struccból készült hamburgert, spenótos sajtos rudakat, így ő sem maradt ki az élvezetekből. Bár ha kajáról van szó, hogy is maradhatna ki pont ő?! 🙂
Hunglish
Ma hivatalosan is kettős állampolgár lett Benji, ugyanis ma végre csengetett a postás a magyar anyakönyvével. (Végülis 4 hónapba és 65 fontba került és ez még nem jár útlevéllel).
Így végre magyarul is van hivatalos ékezetes neve: Laker Benjámin László. Megnyugtató, hogy bármi történjék is egyik vagy másik országban őt két helyen is szívesen látják.
Nem tudom ennek köszönhető-e, de ma extra huncut volt, kezdődött azzal, hogy már reggel úgy jött le a nappaliba, hogy “dada” “dada” és húzogatta a vállát Daddyt keresve, de be kellett érnie velem egész nap, mert ma Richard focis napja van és csak másnap látja már.
Ide-oda rohangált, kiborította a kekszes zacskót, megtalálta a habverőt, amit totemként végighordozott a lakáson, kipakolta a táskám és a pénztárcám, majd azt mint erkölcs csősz kidobta a szemétbe…Még szerencse, hogy gombóc készítés innen voltam és nem volt semmi gezemice a szemetesben.
Gombóc készítés közben, megszerezte a cukros zacskót, amit 1 másodperc alatt fejjel lefelé fordított és hipp-hopp a konyhát beborította a sok kis barna cukor szemcse….Így maradjak nyugodt, de 10-ig számoltam, megmostam gezemicés kezem, felsöpörtem (az a szerencséje, hogy segített :-)).
A gombi viszont nagyon csúszott, rengeteget evett…
Azért volt kegyes is hozzám, ami elég vicces, mert a szobájában autóztunk reggel amikor véletlenül átesett az autópályás építőjén, amihez én nem nagyon értek (éppen, hogy az autózást sikerült elsajátítani), mert a Richarddal szokták esténként építeni, de azért tettem egy kisérletett, egymásra tettem őket, igaz, hogy az egyik út nem ért a földig, de most lett ugrató. Ő mellettem állt csendben, figyelt mit csinálok, majd mikor befejeztem, felnéz rám, elgondolkozik, majd 5 másodperc után tapsol egyet. Köszi fiam, hogy azért értékeled a “teljesítményt” :-))
Utána mindent le kellett utaztatni rajta, labdát, kinőtt cipőt, vonatot, majd a távirányítót is…
Szerencsére gyorsan elaludt, és remélem “kis hurrikán” húzza majd reggelig, amikor is játszhat Daddyvel, még anya az ágyban Nők Lapját fog olvasni kólát szürcsölgetve…
15 hónapos lett
Tegnap betöltöttük a 15. hónapot, így eme jeles nap alkalmából muszáj vagyok feljegyezni a jövőnek éppen hol tart a fejlődésben.
13 kiló körül van (ezt onnan tudom, hogy anyuéknál múltkor ráállt a mérlegre és ennyit mutatott, itt már nem kell vinni dokihoz 2 éves koráig)
86-os ruhákat hord
5G-s a lába (magyar méret 21-es) – minden zokniját kinőtte, muszáj leszünk neki beszerzni egy köteget a hétvégén.
Fogai száma: még mindg 7…felül 4, alul 3, de tegnap este megéreztem az ujjammal hátul alul az egyik rágó fogát, hogy nyomul kifelé!
Este f9-től reggel 7-f8-ig alszik, és napi kétszer 1-1-5 órát.
Sokat, mindent, jól eszik (tartsa meg ezt a jó szokását) Kanállal próbálkozik, kis joghurtos pohárból egész ügyyesen boldogul
Beszéde is lassacskán fejlődik, ezeket tudja:
Vava – kutya
Huhuhu – Sihuhu=vonat
abda vagy ball – labda
dede – Daddy (apu angolul)
sssszzz – kígyó
brrrrr -autó
car – autó angolul
miau – cica
hammm
pápá
gone – elfogyott angolul (és ehhez felemeli a két vállát – nagyon cuki)
Szimatol, integet, ejnyebejnyét mutat, sípot fúj, hapci virárgra szimatolni kezd, csüccsre leül, tudja mit kell a fogkefével csinálni, puszit ad és dob.
Legújabb, hogy táncol, és gyorsan egy helyben topog (Richard szerint ez a quick step tánc.. :))
Próbáltam levideózni, de csak kicsit csinálta, van úgy, hogy 5 percig topog gyorsan és röhög hozzá, meg kell zabálni:
Újra otthon
Hipp-hopp megjártuk Magyarországot kettesben Benjivel 5 napra, mert hivatalosak voltunk Marina és Richard esküvőjére. Richard is persze, csak 2 felnőtt repjegyre már nem volt pénzünk, de én nem hagyhattam ki, hogy két barátom összeházasodott!
Anyuék persze nagyon nem bánták, hogy 3 hét múlva imádott kisunoka/kisöcsi újra látogatását tette. És persze én sem, hogy ők vigyáznak rá, így sikerült megint túlszerveznem magam és ide-oda rohantam a 4 nap alatt. Dédi, Dóri, Vera, hasfogyasztás, ajándék vásárlás, úszás és persze az esküvő!
Nagyon jól sikerült (nem is emlékszem mikor maradtam ki hajnal 3-ig utoljára…), szuper volt a csuklós buszos ötlet az esküvő után, habár ők sem úszták meg az angol-magyar esküvőkre jellemző totál leizzadást :-)). Vicces volt nézni a sok angolt, hogy szenved a 30 fokos “kánikulában”…
A vacsi és a buli egy nagyon helyen Budafokon volt megrendezve, már a neve is zseniális szerintem: Borköltők Társasága Pinceétterem. Nagyon finom ételek, nagyon kedves tulajdonosok, meseszép helyszín, szuper terasz, szóval biztos elviszem Richardot is egyszer odaenni (habár tőlünk sajnos nagyon messze van).
Marina nagyon szép volt (nem is ejtett sok könnyet :-)), Richard szép beszédet mondott, kevesen de jót táncoltunk (Richard 87 éves nagypapája nyomta a legjobban a fiatalok szégyenére…).
Jó kis este volt, amit másnap győztem kipihenni…még én úsztam addig Benji anyuval és tantival megjárta Keresztúron a játszóházatt, ami nagyon bejött neki, pedig azt hittem nem fog merni mászkálni, de teljesen fel volt pörögve amikor megérkeztünk, labdázott, vonatozott, ugrálóvárban ugrált, elektromos autóban ült…azt hiszem nem kell kifejtenem, hogy aznap nem nagyon kellett altatni.. 🙂
Sajnos már itthonról írok, ami azt jelenti,hogy szerencsésen túléltük a repülőutat. A landolás iszonyat volt, később, már ma hallottam a tv-ben, hogy el akarták a járatokat törölni, mert olyan veszélyes szél fújt Londonban. Na de gondolom kellett a pénz, így felszálltunk, háááát ha először repültem volna (mint a szegény mellettem ülő lány) biztos letennék egy időre a repülésről. Én is landoláskor szorítottam Benjit csukott szemmel, bentre mantráztam, hogy “ügyes a pilóta minden rendben lesz” miközben ő mit sem sejtve nyünyüzött és nézte az imbolygó látképet. Egyébként le a kalappal előtt, mindkét repülő utat nagyon jól bírta, csak hagyni kellett sétálgatni (bocs az utasoktól, mert néhányuknak autózott a karfáján, megnyomta a dvd lejátszóját, vagy csak néha-néha belemosolygott az arcukba) de hát inkább ez, minthogy üvöltsön az ölemben. De szerencsére nem minden utas volt mogorva és olyan jól esett, miután landultunk egy néni odajött hozzám és azt mondta “Nagyon szép és kiegyensúlyozott ez a kisfiú, köszönöm, hogy elnézhettem őt az út alatt”. Jól esik néha (sőt mindig) az ilyen ritka pozitív hozzászólás.
Mikor megérkeztünk széles vigyorral fogadta Daddy-t, de olyan fáradt volt, hogy a kocsiban 5 perc után tonhalas szendvics evés közben bealudt:
Katy lánybúcsú
Újabb lánybúcsún vagyunk túl, ezúttal Richard hugát, Katy-t búcsúztattuk el lányságától.
Stratford-upon-Avon mellett Coughton Court faluban béreltek ki egy egész házat, 15-en voltunk összesen, nagyon szuper volt.
Egész hétvégés összejövetel volt, így Benji két napra Richardra maradt, immár otthonról jelenthetem, hogy minden porcikája ép, nem fogyott le (ha!) és állítólag jókat röhögtek, bírkóztak együtt..
Én pedig élveztem, hogy egy szobám volt csak egyedül nekem, hajnal 2-kor kerültem ágyba mindkét este aggódás nélkül,mert tudtam, hogy reggel húzhatom a lóbőrt 11-ig akár! Bár azért az elalvás része nehezebb volt, mert második este nagyon hiányoztak már és furcsa volt, hogy nem mehetek be a szomszéd szobába meglesni, hogy hogy alszik Benji… és persze az se segített, hogy a legtöbb lánynak hasonló korú gyereke van (vagy éppen terhes) és persze sokszor kerültek szóba a gyerkők…
A lánybúcsú igazán csajos volt, Katy nem szeretett volna bulit, így azt találta ki, hogy aki tud osszon meg valami érdekes képességet a többiekkel, így volt origami hajtogatás, muffin díszítés (Katy arccal), maszk készítése amit másnak vettünk fel (már aki) Stratfordban, sörkóstólás (egyik lány egy sörgyárnak dolgozik), csoki felismerő verseny, hullahop tanítás, James (a jövendőbeli) lerajzolása chippendale-ként…stb, ezt persze sok bor elfogyasztása mellett. Wii is volt a házban így este már azzal rendeztünk táncverszenyt (mindenféleképpen kérek ezt szülinapomra…)
Szombaton Stratford-upon-Avonbe mentünk ebédelni egy francia étterembe, nagyon-nagyon jó kaját, amit utána 1 órás evezős hajózással dolgoztunk le az Avon folyón (egyszerre csak 4 embernek kellett evezni így nem volt nehéz…)
Vasárnap Richard és Benji elénk jöttek mert átmentünk Richard nagynénijéhez aki ott lakik a közleben, már rég elszerettem volna menni hozzá, mert legendák szólnak róla a családban, hogy milyen mesés helyen lakik, na és tényleg…De, hogy ez a nő hogy bír egy ekkora birtokot rendben tartani teljes munkaidős jogi állás mellett férj nélkül??? Érthetetlen.
Kis tipikus angol kunyhó nagyon szép régi bútorokkal egy óriási bírtokon ami tele van állatokkal. Ezek után nem is megyünk Benjivel fizetős állatsimogatós helyre, mert volt itt minden: teknős, rengeteg papagáj, nyuszi, 3 kutya, csirkék, libák, kecskék, szamár, póni és két nagy ló…Mellette rengeteg friss gyümölcs lógott fürtökben a gyümölcsfáról, óriási cukkinik és rengeteg zöldség a kertben, tényleg mint egy varázsföld…
Kár, hogy nem marattunk sokáig, és hogy Benji be volt rezelve minden állattól, csak ha fogtam akkor volt nagylegény…
De most már tuti, hogy ha idősebb lesz, akkor visszatérünk..
Egy boszorka van.....Három fia van.... 