Bath és esküvő

Hétvégén Richard unokatestvérének, Steve-nek az esküvőjére voltunk hivatalosak, egy Bath melletti csodás kis faluban volt megrendezve így mivel 2 óra kocsi útra volt tőlünk ott aludtunk szombaton. Katy szervezte a szállást, ami szintén gyönyörű helyen volt, egy farm panzió csodás angol dombság (legelő tehenek, bárányok) kellős közepén. Egy szóval: idill. 
Ezt az idillt törtük meg két darab 3 éven aluli fiú érkezésével, akiknek persze a régi rugós ágyakon kellett ugrálni, egymást kergetni a szobák között és a rajtunk kívül ott lakó idős párocsak szobájába kellett persze kopogtatni ha a jól edzett szülők éppen nem figyeltek oda.
Még szerencse, hogy két óra múlva már az esküvőn kellett lennünk…Magára a szertartásra nem voltunk hivatalosak (itt pont fordítva van, mint otthon, hogy a szertartásra és vacsira hívnak kevés embert, és magára a lagzira pedig a távoli ismerősöket is) így kb f8-ra értünk oda, és f11-ig maradtunk. Le a kalappal Benji előtt, mert nagyon jól bírta.
Mondjuk kellett hozzá, hogy minden percben csodálja és beszéljen hozzá valaki, és ha éppen unalmasnak találta az illetőt fogta magát besétált a bárpult mögé és udvarolt a báros csajoknak. Különösen egynek lebegtette a hosszú szempilláit…a kópé.
Persze a büfé menüt is végig kóstolta és a 3 féle tortát is leellenőrizte mielőtt én beleharaphattam volna (gondolom aggódott  nehogy mérgezett legyen…)
Mintha Michael Jackson veszett volna el benne…de nem táncol, hanem valamilyen ehető dolog irányába mutogat…
A menyasszony csodálása…Leesett az álla, vagy valaki éppen azt igazítja vissza?
Összeöltöztünk (Marina te ezt csukott szemmel olvasd, mert az esküvődön is ebben leszek 🙂

Kilátás a szobánkból, mondom, hogy idill…

Katy az unokatesókkal

Reggel persze a farmon lévő csirkéket is meg kellett csodálni, persze kizárólag azután miután hangos “a-vava” kiáltások közepett megkergette a pásztor kutyát…

Másnap nem hagyhattuk ki a közelben lévő Bath körbesétálását, villám látogatás volt, de biztos vissza szeretnék majd még ide menni, mert nagyon szép. Mint egy kis olasz városka, tiszta, zegzugos, szép…

Balatoni nyaralás képekben

Képekben, mert nincs egyszerűen időm beírni a sok eseményt, és a képek úgyis beszédesebbek

Richard megérkezett a reptéren Benji mutatja az utat
Balatoni ház medencéjében hűsölés

Esti fiús szivarozás

Hááááát ez a Balaton nem jön be annyira

Nem, még a hal sem segít…

A medencében azért már sokkal jobb, illetve egy fokkal…

Sebi baba is meglátogatott minket

“Hmm, ez a kis husi vajon befér még a lángos után?”

Tihanyban a csapat

Badacsonyi kirándulás
“Ezt a jó kis Cabernet Savignon-t megkóstolom”

…és borozó meglátogatása után, csak a kamera miatt homályos a kép…tényleg…
A híres cápás fürdőgatya

És a hírhedt pocak

Alexanderrel is megkezdődött a barátkozás…

Katy, Alexander a tihanyi kompon

“Nagyi, hogy is kell fújni ezt a sípot?”

Alexander éppen most vette észre, hogy ugyanolyan a pólója, mint Benjinek és persze rögtön le kellett venni 🙂

Fiúk horgásznak..
Már Budapesten légiparádé (a tüzijátékról nem lett kép)
Hazafelé a gépen szegény Nanna szórakoztatott…

Ó jaj úgy élvezem én a strandot!

Úgy terveztem legalábbis, hogy ez lesz ennek a posztnak a címe az első napsütéses pancsolásról, de hát újfent meg kell, hogy állapítsam, hogy kisfiam fél bizonyos dolgoktól (mondjuk ki betoji), többek között a víztől (és vele járó hajmosástól stb) is.
Mindenesetre a hétvége előtt még reménykedtem, hogy az új elefántos pancsoló (még az ormányából is spriccel a víz!) meghozza majd a kívánt hatást, át is jöttek Dénesék Lencsivel, így ráadásul volt még egy kis pajti is aki bátorította őt.

De Benji így is csak kívülről volt nagy vagány, de onnan nagyon! Pacsizta a vizet, mutogatott az elefántra, bedobálta a homokozós játékokat, fröcskölt, de amint beletettül el nem engedte volta nagymami vezető kezét, és csak tisztes távolból szemlélte a pancsolást élvező Lencsit.
Az új homokozót is még gyanakvással figyeli és homokozásnál is csak kintről vagány: szélsebesen seperi a homokot a széléről befelé, vagy böködi a hurkás ujjaival gombócokat kintről, de amint bent találja magát rögtön úgy dönt, hogy kintről mégis csak jobb ez a homokozósdi…

Újra itthon

Újra itthon! Bár ez az idő?! Mintha nem is utaztuk volna át a fél kontinenst…
A repülő út elég jó volt, annak ellenére, hogy agyon aggódtam magam, hogy hogy fogok vele bírni egyedül 2 órán át, de tényleg egy nyikkanás se volt, igaz, hogy állandóan jönni-menni, tenni-venni kellett ami engem lefárasztott de Benji iszonyú jól tűrte pedig nem is aludt aznap…
Csak nekem sikerült a biztonsági ellenőrrel összevesznem, mert az hagyján, hogy senki nem segít annak ellenére, hogy látják, hogy egyedül vagyok, de hogy még ki is pécéznek?! Találtak a táskámban egy mini flakon (5ml) gyereknaptejet, mondja, hogy tegyem bele egy átlátszó tasakba (persze, hiszen ott árulják 1 fontért), mondom, hogy de hiszen már átjöttem az átvilágításon és látja,hogy mi az és 1 db. Mondja ez a szabály (grrr kocka angolok!), mondom ok, kiürítettem az almát egy átlátszó szatyorból, hogy ott van. Azt mondja “nem jó, 1l kapacitásúnak kell lennie. Mondom “miért”???????????? Azt mondja “ez a szabály” Mondom  “nem veszek, tegye bele abba, majd úgy megkötöm, hogy 1l kapacitású lesz. Azt mondja nem, mert légmentesnek kell, hogy legyen. Kérdem újra “miért amikor most jöttem át az átvilágításon, és ha akarom kiveszem a zacskóból rögtön ahogy beleraktam!” Azt mondja, hogy légmentesen kell, hogy zárjon. Mondom, hogy az a zacskó se zár légmentesen. Lényeg a lényeg, hogy a végén találtam egy régi reptéri zacskót a tatyómban odaadtam neki ő meg duzzogva bezacskózta és visszaadta. Addig Benji körülöttem kolbászolt, mire felemeli ez a töményen Buta ember a kis doboz előre kevert tápszert, hogy azt ki kell nyitni és kóstoljam meg. Erre megint felment a pumpám, hogy “tessék??? Az előre bedobozolt, steril, kibontatlan tápszert? (olyan mint régen az sulitej volt, és már 3-szor tettük meg az utat Benjivel és ezt a steril dobozt soha nem nyittaták ki), mondom neki, hogy hiszen bontatlan, és arra az esetre van velem, ha sokat késne a gép legyen nálam végszükség esetére, és ha kibontja 2 óra után dobhatom ki. Megint jön azzal, hogy “Ez a szabály, és bent is lehet venni. Na szóval majd mindjárt rá is keresek erre a szabályra és ha nekem van igazam Jaj ennek az ostoba embernek!

Bent minden ok volt Benji elloppot a boltból valami körömlakk lemosó lapocskákat, nem vettem észre mert fizettem és pénztár előtt van egy csomó minden kirakva, jövünk megyünk kb 5 perc után látom, hogy valami rózsaszín dobozt rágogat…na leesett, hogy ott emelhette le a polcról 🙂 Igazán kár nem volt ott valami drága parfüm :-))

Az már csak mellékes, hogy a repülőre felszálláskor is utoljára hagytak, mert nem volt lift vagy rámpa és srác csak azután tudott segíteni, miután mindenkit felbookkolt a gépre.
Felszállok a teli gépre, leülök a helyemre, már a benti széken ült két férfi, mondom angolul viccesen, hogy bocsánat ha éppen nem szeretnék a gyerekeket. Erre a középen ülő megböki az ablaknál ülőt, magyarul, hogy “na nézd már, ezt jól kikaptuk”. Hagytam őket egy darabig, de aztán elkeztem a magyar mesét olvasni Benjinek had égjen a fejük 🙂
Vicces, hogy amikor már leszálltunk és persze nem adták ki a babakocsit a repülő előtt, megint utoljára értem be, kígyózó sorok az útlevél ellenőrzésen, de itt rendesek és intettek, hogy menjek csak előre, és ki elé állítottak be?! Ugyanazelé a két hapsi mellé akik mellett ültem… Mondtam is nekik röhögve, hogy ez nem az ő napjuk…

Lényeg, hogy itt vagyunk Benji az átállást észre se vette, alszik, eszik (mit eszik?! Fal, tunkolja a halászlevet, tömi a dinnyét…) kergeti szegény Csodát egyfolytában, közben kabál és mutogat, hogy “va-va”. A macska szintén nagy kedvenc…
Lehet focista helyett állatorvos lesz? 🙂
(Valamiért Edina gépe (a matuzsálem) csak portré módban engedi beszúrni a képeket, tessék fejet forgatni)