Nagyon szuper 4 nap van mögöttünk, meglátogatott minket Dóri (Benji nyelven Dodo) úgy 3 és fél napra, de szerencsére nagyon sok minden belefért, végre tudtunk estébe nyúlóan beszélgetni (amire azért amióta Benji meg van nem nagyon volt sajnos példa időhiány miatt) Benjin is látszott, hogy élvezte az extra társaságot (szerintem már unatkozik amikor csak velem van, összetörve ezzel az önző anyai szívem….) és persze én élveztem a legjobban az otthonról hozott rengeteg beszámolót, információt, pletykát, történést, túró rudit, ropit és Nőklapját. Dolgozni is sokkal könnyebb volt csütörtökön, pénteken, mert volt aki játszon Benjivel még én “konferencia beszélgetek”, így most nem égtem be, ahogy a bocis kirakó bebúg a beszélgetés közepébe pont amikor leveszem az elnémítást a telefonomról…

Szombaton pedig felkerekedtünk, mert közös Marina barátnőnket elbúcsúztattuk lányságától :-)) 7 fős kis csapat utazott Manchesterbe a hétvégére. Annak ellenére, hogy a legesősebb város Angliában nagyon jó időt fogtunk ki így a vonat utat egy napos folyó parti bárban vezettük le egy kis borral. Majd besétáltunk a városba (ami meg kell hagyni szebb, mint Birmingham), bekukkantottunk egy szabadtéri jazz fesztiválra, shoppingoltunk (iszonyú nagy bevásárló kerülete van, kár, hogy csak ma hétfőn kaptam fizut, de legalább spóroltam :-)), vacsiztunk egy szuper Tapas bárban, majd irány vissza a hotel, készülődés és vissza a város, hogy elfoglaljuk a befoglalt helyünket a Birdcage bárban. Cabaret-nak, transzvesztita shownak, dizőz fellépőkkel volt meghírdetve, szóval pont szuperul hangzott egy lánybúcsúhoz, na de hát a show műsor hagyott némi kivetni valót maga után. Ha esetleg valaki erre a blogra tévedne és tervezné Manchesterben meglátogatni a Birdcage nevezetű helyet ne tegye csak a show miatt mert elég gagyi volt. Hacsak nem férfi az illető és nőt akar felcsípni mert abból volt bőven (kb 95%) csak úgy repkedtek a csajok (lehet ezért Birdcage a hely neve?!). A hely jó volt és nagyon jó volt a zene így kihoztuk a legtöbbet belőle és kitáncoltuk magunk (legalább is én biztos aki már 2 éve nem volt bulizni) de azért még átnéztünk a Hard Rock caféba is levezetésképp 😉

Másnap sajnos véget ér a móka és Dórit is, Anitát is kikísértük a reptérre mi pedig Marinával szomorkásan hazadöcögtünk a vonaton….

Azért nagyon jó volt belépni otthon az ajtón és látni, hogy nélkülem sem omlott össze a világ, Benji él és virul, vigyorogva köszönt, Richard szerint jól elvoltak a fiús hétvégén (azért listát kellett hagyni az étkezések és alvások időpontjáról, és naponta 3szor telefonáltam…), és még a konyha is ki volt takarítva…Egy angyal az én uram…
Ezeket a képeket msn-ezte át nekem(kicsit maszatosabban etette, mint én, és nincs rajta a kertben cipő, de ez legyen a legkevesebb):