Nagyon beindult, tegnap este ide-oda szelte a szobát kettőnk között széles vigyorral a fején, annyira örült magának, hogy milyen ügyes. És persze mi is neki. Hihetetlen, hogy már ennyire nagy, annyira elröpült ez az idő és egyre jobban hiányoznak azok a pillanatok amikor még kicsi volt és ott szuszogott a vállunkon, mindenre csodálkozva nézett, és a legnagyobb szórakozása az ágya feletti forgó szemlélése volt. És most itt ez a kis mini hurrikán. Persze most is minden nap tartogat újdonságot, és imádom nézni, ahogy kis külön személyisége lesz, de kezd múltja is lenni (még  ha csak 1 év is) így kezdenek bizonyos dolgok hiányozni. Pedig hogy bizonygattam magamnak az első hónapokban, hogy úristen nem kell nekünk még egy gyerek, mert még egyel sem boldogulok, most pedig várom, hogy legyen még egy (vagy kettő!) kistesó, hogy visszacsempésszem az eltűnt kis pillanatokat még akkor is ha ez nehéz lesz eleinte.
Na de nagyon elkanyarodtam, íme a tegnapi termés: