Hónap: 2011 július

Talán csak nem focista lesz???

On Szerző: dankodalmaitt: Uncategorized1 hozzászólás

Focizik, egyértelműen rúgja lasztit bármilyen méretű is legyen.
Egyébként napról napra meglep valami újdonsággal mostanában, elles dolgokat, napokig gondolom agyal rajta, emészti, aztán előrukkol valamivel. Például ma elcsente a hajkefémet és szabályszerűen megfésülködött (pedig soha nem fésültük neki és csak néhányszor látott engem), a kilincseket is rendeltetés szerűen használja, le, fel mászik a lépcsőn segítség nélkül. Szól ha éhes, szomjas, mutatja mit szeretne. Pá-pát int és hozzá bye-bye-t mond. Ezt átvitte olyan helyzetekre amikor elege van valakiből vagy valamiből. Ha nem kér többet enni: pápá, ha elég volt a mesekönyv:pápá, menjen haza a nagyi:pápá….

És holnap indulunk haza, nagyon izgulok, és nagyon fog Richard hiányozni mindkettőnknek… :-((( Két hét Daddy nélkül. Sóhaj.

Dóri látogatás és Marina lánybúcsú

On Szerző: dankodalmaitt: barátokMegjegyzés hozzáfűzése

Nagyon szuper 4 nap van mögöttünk, meglátogatott minket Dóri (Benji nyelven Dodo) úgy 3 és fél napra, de szerencsére nagyon sok minden belefért, végre tudtunk estébe nyúlóan beszélgetni (amire azért amióta Benji meg van nem nagyon volt sajnos példa időhiány miatt) Benjin is látszott, hogy élvezte az extra társaságot (szerintem már unatkozik amikor csak velem van, összetörve ezzel az önző anyai szívem….) és persze én élveztem a legjobban az otthonról hozott rengeteg beszámolót, információt, pletykát, történést, túró rudit, ropit és Nőklapját. Dolgozni is sokkal könnyebb volt csütörtökön, pénteken, mert volt aki játszon Benjivel még én “konferencia beszélgetek”, így most nem égtem be, ahogy a bocis kirakó bebúg a beszélgetés közepébe pont amikor leveszem az elnémítást a telefonomról…

Szombaton pedig felkerekedtünk, mert közös Marina barátnőnket elbúcsúztattuk lányságától :-)) 7 fős kis csapat utazott Manchesterbe a hétvégére. Annak ellenére, hogy a legesősebb város Angliában nagyon jó időt fogtunk ki így a vonat utat egy napos folyó parti bárban vezettük le egy kis borral. Majd besétáltunk a városba (ami meg kell hagyni szebb, mint Birmingham), bekukkantottunk egy szabadtéri jazz fesztiválra, shoppingoltunk (iszonyú nagy bevásárló kerülete van, kár, hogy csak ma hétfőn kaptam fizut, de legalább spóroltam :-)), vacsiztunk egy szuper Tapas bárban, majd irány vissza a hotel, készülődés és vissza a város, hogy elfoglaljuk a befoglalt helyünket a Birdcage bárban. Cabaret-nak, transzvesztita shownak, dizőz fellépőkkel volt meghírdetve, szóval pont szuperul hangzott egy lánybúcsúhoz, na de hát a show műsor hagyott némi kivetni valót maga után. Ha esetleg valaki erre a blogra tévedne és tervezné Manchesterben meglátogatni a Birdcage nevezetű helyet ne tegye csak a show miatt mert elég gagyi volt. Hacsak nem férfi az illető és nőt akar felcsípni mert abból volt bőven (kb 95%) csak úgy repkedtek a csajok (lehet ezért Birdcage a hely neve?!). A hely jó volt és nagyon jó volt a zene így kihoztuk a legtöbbet belőle és kitáncoltuk magunk (legalább is én biztos aki már 2 éve nem volt bulizni) de azért még átnéztünk a Hard Rock caféba is levezetésképp 😉

Másnap sajnos véget ér a móka és Dórit is, Anitát is kikísértük a reptérre mi pedig Marinával szomorkásan hazadöcögtünk a vonaton….

Azért nagyon jó volt belépni otthon az ajtón és látni, hogy nélkülem sem omlott össze a világ, Benji él és virul, vigyorogva köszönt, Richard szerint jól elvoltak a fiús hétvégén (azért listát kellett hagyni az étkezések és alvások időpontjáról, és naponta 3szor telefonáltam…), és még a konyha is ki volt takarítva…Egy angyal az én uram…
Ezeket a képeket msn-ezte át nekem(kicsit maszatosabban etette, mint én, és nincs rajta a kertben cipő, de ez legyen a legkevesebb):

Lép, lép lépeget, még még még egyet

On Szerző: dankodalmaitt: Első lépésekMegjegyzés hozzáfűzése

Nagyon beindult, tegnap este ide-oda szelte a szobát kettőnk között széles vigyorral a fején, annyira örült magának, hogy milyen ügyes. És persze mi is neki. Hihetetlen, hogy már ennyire nagy, annyira elröpült ez az idő és egyre jobban hiányoznak azok a pillanatok amikor még kicsi volt és ott szuszogott a vállunkon, mindenre csodálkozva nézett, és a legnagyobb szórakozása az ágya feletti forgó szemlélése volt. És most itt ez a kis mini hurrikán. Persze most is minden nap tartogat újdonságot, és imádom nézni, ahogy kis külön személyisége lesz, de kezd múltja is lenni (még  ha csak 1 év is) így kezdenek bizonyos dolgok hiányozni. Pedig hogy bizonygattam magamnak az első hónapokban, hogy úristen nem kell nekünk még egy gyerek, mert még egyel sem boldogulok, most pedig várom, hogy legyen még egy (vagy kettő!) kistesó, hogy visszacsempésszem az eltűnt kis pillanatokat még akkor is ha ez nehéz lesz eleinte.
Na de nagyon elkanyarodtam, íme a tegnapi termés:

Halas

On Szerző: dankodalmaitt: Sea life centreMegjegyzés hozzáfűzése

Lemaradtak még a múlt vasárnapi képek, amikor egy Tropicarium szerűségben voltunk vasárnap. Azért gondoltuk ezt ki, mert észrevettük, hogy Nikkinél is és a dokinál is a váróban imádta nézegetni a halakat és tényleg nem volt túl kicsi hozzá, nagyon élvezte, mutogatott jobbra balra és berregett hozzá.

A héten nem történt nagyon említésre méltó, szerencsére elmúltak a pöttyei, újra átalussza az éjszakát, csintalankodik, gyarkorolja a lépegetés (6 gyors kicsi tyúklépés a rekordja), és a legújabb a lépcsőmászás, hipp-hopp rögtön ott terem és mászik felfelé. Azt hiszem lentre is fel kell szerelnünk a kis kaput…
Egyébként olyan okos, mert csak párszor mutattam meg neki, hogy lefelé  forduljon meg és úgy menjen le a lépcsőn, hogy a lábát teszi le először, és megtanulta! Már az ágyról is így mászik le. Néha a kezét kezdi el tenni, de mondom neki, hogy nem, nem fordulj meg, és már fordul is, és nyomja hátra a kis kerek fenekét.

Őzgidácska

On Szerző: dankodalmaitt: Első lépések2 hozzászólás

Állni tanul, kapaszkodás nélkül. Ezt gyakorolja, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel. Itt a videón éppen kisebb, de persze mielőtt bekapcsoltuk volna a videót azelőtt nagyon ment, még 2 lépést is tett!

Egyébként pont bárányhimlős, vagy valami ilyesmi, mert persze az itteni orvosok nem képesek konkrét diagnózist felállítani. Lázas volt három napig, aztán tegnap jöttek a pöttyök, rosszul, nyűgösen alszik azóta, de nem nyúlkál oda, nem próbálja vakarni, így nem hiszem, hogy viszketne, és nem is hólyagosodik vagy hegesedik, így nem bárányhimlő gyanús. Az a baj, hogy a doki se tudott többet mondani, csak adott rázókeveréket. Huhhhh. Sokat panaszkodnak otthon az egészségügyre, ok ok, hogy kell hála pénzt fizetni, hogy kevés az ágy stb, de legalább az orvos tud konkrét tanácsot adni! (és a nőknek van nőgyógyásza…egyáltalán létezik olyan, hogy nőgyógyász.., én meg várhatok a rákszűréssel míg hazamegyek, mert itt azt is a  háziorvos végzi, és azért azt már mégse…)

Bicajosok

On Szerző: dankodalmaitt: UncategorizedMegjegyzés hozzáfűzése

Úgy látszik itt Angliában fordítva működik az időjárás, mint otthon, itt hétközben car idő van, hétvégére viszont kisüt a nap. Ugyan közel nincs olyan rekkenő hőség, mint most otthon, így a stranddal várni kell még augusztusig, de ha a hőmérséklet már meghaladja a 20 fokot akkor már örülünk :-).
Tegnap is napsütésre keltünk így hirtelen ötlettől vezérelve (de már rég fontolgattuk) Richard elment és vett egy gyerekülést a bicajára, amit Benji alvása után ki is próbáltunk és elmentünk 1 órát tekerni a csatorna parton. Benji nagyon élvezte, én mentem mögöttük és csak azt láttam, hogy néha egy kis mutatóujj jobbra, majd egy hurkás kis bal kéz balra mutat valami miközben kommentálja a dolgokat. Néha ráhajtotta a fejét a Richard hátára és úgy nézelődött. Nem tudom, hogy lesz ezek után jó neki egy sima babakocsi, max majd futok vele… 🙂
Rám hárult a fényképezés feladata, de én is tényleg tekertem még ha nem is látszik:

Stratford-upon-Avon-i kirándulás

On Szerző: dankodalmaitt: UncategorizedMegjegyzés hozzáfűzése

Egyszerűen imádom ezt a kis várost. Gyönyörű, hangulatos, tiszta, sok az érdekes kis bolt…Szerencsére nincs is messze tőlünk, így amikor vasárnap is szép időre ébredtünk rávettem Richardot, hogy menjünk oda piknikezni. Olyan szerencsénk volt, hogy pont aznap volt “water festival” az Avon folyón. Az összes kis lakóhajó fel volt díszítve, volt kézműves vásár (angol módra, azért otthon százszor szebb dolgokat lehet kapni…), családi vállalkozásban készített házi sajtok, sonkák, mártások, lekvárok (ezek viszont szerintem itt jobbak)
Volt egy elég érdekes oda nem illő opera énekes is, szegény egyedül a színpadon próbált valamit alakítani, de csak nyivákolt. Nem nagyon illet a helyhez…
Ebédelni egy helyi kis pub kerthelyiségében ebédeltünk, hal és hús tapast, Benji is ebből falatozott, két kutya kergetés és szökőkút nézegetés között.
Jó kis nap volt na….

Benjinek pottyant egy fa összerakós játék is, kis teknősöket kell egymásba tenni, nagyon sokáig el volt vele. Családi vállalkozásban készíti őket egy pár, http://www.ourlittlebears.co.uk a weboldaluk, megreklámozom őket, mert nagyon szuper dolgokat árulnak.

elmúlt napok

On Szerző: dankodalmaitt: alreawas, lichfield, oltásMegjegyzés hozzáfűzése

Kicsit le vagyok maradva a blog írással, de nagyon összegyűltek a dolgok az elmúlt héten. Munka is összegyűlt és este kellett dolgoznom, de voltunk IKEÁBAN, könyvekért mert lesz holnap könyv vásár egy suliban, tornáztam tegnap. Szóval általában minden este csak beestünk az ágyba. Aludni…
Másnap meg folytatódott a szokásos mókuskerék. Bár közben megejtettük a 12 hónapos oltást is. Szegénykém 3-at kapott, és most nekem kellett vele mennem, mert Richard nem tudott plusz szabad napot kivenni, pedig az oltás alatt a lefogás eddig az ő rezortja volt. Szegénykém az elsőnél még hős volt, a másodiknál már felsírt, a harmadiknál pedig bömbölve kapaszkodott a nyakamba. 😦 De tényleg nagyfiú már, mert kimentünk és egy keksz és a váróban lévő akvárium nézegetése elmulasztotta a maradék hüppögést is.

Volt ám azért jóban is része, hétvégén Angliához képest hőhullám volt (két napos 30 fok…) így szombaton Oscar kis barátunkkal és anyukájával elmentünk egy közeli faluba, ahol “Open gardens” fesztivál volt. Magyar szemmel nézve nem nagy fesztivál, végül is annyi, hogy a falu lakóiból néhányan összefognak, nagyon szépen tartják a kertjüket egész évben, most pedig meg lehet nézni a privát kerteket egy kevés belépőért amit alapítványi célokra ajánlanak fel. A falu pubjában barbeque volt, a templom kertjében pedig sütit (és persze az elmaradhatatlan teát) szolgáltak fel. Nagyon szép falu Alrewas, tipikus kis angol házakkal, folyóval, fűzfával, mini idill…

Vasárnap tényleg nagyon meleg volt, így pikniket terveztünk be, de uramat ledöntötte a lábáról egy kis egészségügyi baj, így csak Benji és én mentünk el Lichfieldbe. Átkoztam magam, hogy még mindig nem tanultam meg rendesen vezetni Angliában, mert így várhattam az óránkénti egy darab buszt, miközben Benji persze összekakálta magát és ott kellett a megállóban tisztába tenni…
Végülis puszta 1.5 óra után megérkeztünk (kocsival 20 perc), de azért jól éreztük magunk kettecskén is, sokan csodálták Benjit, pláne amikor még kezeket lábakat szétvetve aludt, én pedig büszkén tologattam a napon.

Erre a hétre pedig visszatért az élet a rendes kerékvágásba, Benji bújkál, gagyog, tipeg (4 tyúklépés a rekordja) berreg, követel, olvas, rengeteg olvas. Már felismeri és megmutatja a békát, mókust, cicát, kutyát és bármit ami zümmög és hallgathat a zümi névre..
Talán már a Mamát rendeltetés szerűen használja, de lehet, hogy még “Kérem”-et jelent nála,mert akkor mondja hogy Mama, ha valamit odahoz és csinálni kell valamit.
Nagyon okos, megtanult bizonyos összefüggéseket, pl ha megnyom egy gombot abból zene lesz, érti a nemet, megtanulta, hogy lépcsőn hátrafelé kell lemenni (pedig csak 3szor mutattam meg neki, de most már fordul ha valami lépcsőhöz érkezik), tanulgatja a kanál használatát, ismeri a fogkefét…stb
Továbbra is borzasztó nehéz, már nagyon várom, hogy magától járjon…