Ötletet kaptam, és valóban, igen, megérdemel egy posztot ez az okos találmány. Nem mintha otthon ez olyan új dolog lenne, na de itt Angliában! Valahányszor megemlítem egy kolleganőnek, barátnőnek, vagy egy taknyos gyerek anyukájának, hogy bizony Magyarországon mivel szívják le a gyerek orrából a cuccot, úgy néznek rám, mintha egy szado-anyuka lennék, csodálkozom, hogy még nem jöttek ki a gyerekvédelmisek.
Most, hogy kezdünk túl lenni egy hétig tartó taknyos-köhögős betegségen áldom, hogy kettőt is hoztunk otthonról (akkor még nem tudtam, hogy ez a szerkezet ilyen egyszerű és igazából nem tud elromolni).
Amikor Benji úgy két hónapos lehetett akkor lett először taknyos, és akkor még küzdöttünk a mindenféle csodát ígérő kézi szerkezetekkel (egy olyanannal is amit szájjal kellett szívni és utána kiköpni….fúúj) de mindegyik úgy ahogy volt vacak volt, egy bírta egy darabig (amíg meg nem tudtam mi is egy igazi taknyosság…)  de aztán a mikrós sterilizálóban lelte halálát, mert Richard fertőtleníteni akarta, de megolvadt…
Így ruháztunk be a végén a porszívósra, illetve kettőre…
Azóta kínozzuk a gyereket amikor taknyos. Először még nem gyanakodott, azt hitte játszani megyünk, de hamar leolvadt a szájáról a vigyor amikor megtudta mire való. És azóta is sajnos egyre jobban le kell fogni. De mit lehet tenni, a szépségért illetve egészségért meg kell szenvedni.
Viszont nagyon gyorsan meg vagyunk, utána tud aludni, kap levegőt, nem marja ki a takony a szájáig az orrát stb. Szóval orrszívó “fan”-ek lettünk. Csak ne lenne egyre erősebb, mert egyre jobban kell leszorítani szegényt addig a fél percig, és bár ne visítani szívet hasítóan :-(((
Szerencse, hogy süket a szomszédunk…bár ő se hinné el szerintem, hogy ilyenre vetemedtünk, hogy porszívóval szívjuk a gyerek orrát!! 🙂

Segítség mindjárt durran…

Repül a…repül a….