El vagyok maradva egy héttel, bár igazából sok minden nem történt. Betegek vagyunk/voltunk mindhárman, így főleg punnyadás volt hétvégén is. Bár Richard tevékenykedett a konyhán (egyre szebb és szebb) ez viszont már rég nem bír hírértékkel.

A meló is nehezebb volt a héten itthon, mint gondoltam, de lehet csak azért, mert a microsoft összes programja összeesküdött ellenem, ráadásul betegen a tűrőképességem sem volt csúcson, így csak remélhetem, hogy Benji nem csak a vau-vau-t nem érti még hanem a cifrábbnál cifrább *****-okat sem.
Mindenesetre újult erővel nézek az eheti csütörtök elé és remélem most a főnök nem kér be sürgős “nem stresszelni akarlak de tíz perc múlva kéne” kimutatást miközben a gyerekem bömbölve éhesen kapaszkodik a hátamon, miközben lefagy az excelem…
Hát ez most ilyen nyafogós poszt lett…
De van itt még múlt hétvégéről kertben kergetőzős és ablakon bekukucskálós kép (felavattuk a szép, zöld gyepet):

 És egy mostani kis breteg:

És ha megszorolunk lehet, hogy kiadom a cirkusznak zsonglőrnek, bár amint elnézem nem lenne túl nyereséges a vállalkozás:

Legújabb szenvedély: mosógépben pörgő ruhák nézegetése:

Időközben elkezdtem dolgozni, teljes munkaidőben, de két napot itthonról dolgozhatok, így kicsit lehetek Benjivel is. Eddig nem volt nagyon megerőltető, mondjuk még nincs annyira munkám…
Hétfőtől szerdáig így Jayne néni vigyáz rá, szerencsére jól viseli, csak reggelente sírdogál kicsit, de az első alvása után állítólag mintha mi se történt volna, vidámkodik egész nap. Sokat segít, hogy délutánonként már Alexander is ott van, így egymással már jól eljátszanak.

Tegnap este pedig először fektette le más a nagyszülőkön kívül. Mivel a család színházba ment, így Nikki vigyázott rá, etette és altatta, és állítólag akkor sem volt gond. Angyal gyerekem van! :-))) (Már amikor az akar lenni…)