Hónap: 2011 április

Királyi esküvő

On Szerző: dankodalmaitt: UncategorizedMegjegyzés hozzáfűzése

Hát mégse mondta vissza se William se Kate az esküvőt, így pénteken persze mi se bírtuk ki, hogy legalább a TV-ben meg ne nézzük. Egyébként az egész ország már hónapok óta királyi esküvő lázban égett. Speciális esküvős pitét is kihozott a helyi boltunk…de persze volt esküvős sajt, desszert, sör és bor is…
Viszont vicces, hogy szinte senki nem tudja mi is Vilmos vezetékneve (nem, nem Herceg…) lehet googleozni :-))
(állítólag 700-szor annyian kerestek rá arra, hogy mi a vezetékneve az elmúlt héten, mint azt általában…)
Benji nem nagyon értékelte, hogy milyen szerencsés, hogy 2011-re már megszülethetett és részese lehetett a nagy eseménynek, így nem nagyon bagózott a TV-re…

Viszont ahányszor a piros-fehér ruhás fiú kórus énekelt tátva maradt a szája (a képen éppen csukva…):

Annak ő sokkal jobban örült, hogy amint vége lett elmentünk Tamworthbe sétálni abban reménykedve, hogy biztos belebotlunk valamilyen ünneplő seregbe, vagy utca fesztiválba…de nem..
Viszont megejtettük Benji első hintáztatását, neki ez lett 2011 április 29 nagy eseménye:

Húsvéti hosszú szünet

On Szerző: dankodalmaitt: húsvét, kert, kisbarátokMegjegyzés hozzáfűzése

Iszonyat jó idő van itthon! Remélem nem ennyi volt a nyár de nagyon jól telt a 4 napos ünnep. Richard előtte szabin volt, így elég sokat tudtunk együtt lenni. Bár Richard sokat tett-vett a konyhában (igen még mindig…talán soha nem lesz vége ennek a felújításnak) A héten itt volt Alistair is és sokat segített neki. Felszedték a kertben a beton téglákat, hogy készen álljon a szombati füvezéshez.
Pénteken így én inkább le is léptem, ne legyünk Benjivel láb alatt, találkoztunk Nicolával és Oscarral és elmentünk a közeli parkba egy kis piknikre, a fiúk nagyon jól kijönnek, bár jó lett volna ha a fiam nem néz ki minden guszta falatot Oscar szájából….Oscarnak viszont nagyon bejöhetett, hogy látta, hogy eszik Benji, mert Nicola elmondása szerint soha nem evett ilyen jót, almába még bele sem harapott eddig. Mindenesetre nekem nem úgy tűnt, mert ottlétünk alatt elpusztított egy almát, fél körtét és két szendvicset…

Szombaton Nikki, Elaine és John átjött segíteni letenni a gyepszőnyeget, viszont mert Nikkiről kiderült, hogy babát vár, Eline-nek szem műtétje volt pénteken így jól jött Alistair pénteki segítsége, hogy felszedjék a téglákat.
Nagyon szép napot fogtunk ki, le a kalappal a fiúk előtt, hogy az izzasztó melegben is cipelték, rakosgatták, taposták a földet. Délutánra kész is lett és megérdemelten koccinthattunk a kész gyepre. Végre! “Csak az a szép zöld gyep” hiányzott!

Vasárnap Katy-ékhez mentünk húsvéti barbecue-ra. Kezd összenőni a két fiú. Már elautózgattak ketten, csak néha kellett odafigyelni, hogy ne tépjék egymás haját.

Hétfőn jött a nyuszi, bár be kell, hogy valljam nem nagyon készültünk, mert úgyse érti még, plüss állatot nem szereti, csokit nem eszik, de azért a kezébe adtunk egy tojást és megengedtünk, hogy beleharapjon egy kicsit.
Én viszont elhervadtam, mert Richard még mindig nem jegyezte meg mi a hagyomány otthon. 8. éve magyarázom, hogy reggel meg kellene locsolnia, mégha csak vízzel is. Talán majd jövőre…a remény hal meg utoljára…
Tojás és tojások:

Jövő héten újra négy napos ünnep a királyi esküvő miatt, juhéééé!
Bár titokban reménykedem, hogy William vagy Kate betojik és visszalép, olyan kiváncsi lennék, hogy mit csinálna a világ pénteken, mi lenne azzal a sok előre befoglalt műsoridővel, bulival, itallal, esküvős előrenyomott disztárgyakkal, esküvős dísz ételekkel, tortákkal, lezárt utakkal….stb…stb

Újra Angliában, elmaradt képek

On Szerző: dankodalmaitt: Uncategorized1 hozzászólás

Visszérkeztünk Angliába, még kicsit lógatom az orrom emiatt, és szerintem Benji is, mert hiába örült Richardnak, valahogy úgy láttam, hogy másnap reggel hiányolja a megszokott dolgokat. Nincs kutya, cica, nagyszülők és nagynéni egymás kezéből veszik ki őt örömmel, csak anya és apa…. Úgy látom, hogy most minden új neki és hozzá kell szoknia dolgokhoz. Még szerencse, hogy most 4 napos ünnep lesz és mindketten otthon leszünk vele.

Feltöltöttem a képeket, itt lehet őket elérni:
Képek

És íme pár videó az otthonlétünkről
Benji Csodakutyát nyúzza:

Benji és Lencsi a szülinapos tortáját gyömöszölik:

Benji feláll és eksztázisba esik Mosoly cicától:

10 hónapos

On Szerző: dankodalmaitt: 10 hónapos, beszédMegjegyzés hozzáfűzése

Már csak két hónap a nagy 1-ig!
Az elmúlt hónapban elég sokat fejlődött minden téren.
Mozgásfejlődésben a nagyon gyors kommandós kúszás mellé betársult a fekvő embereken mászás illetve beléjük kapaszkodva állás tudománya. Abszolút sajtkukac. Ha ül, akkor állni akar, ha áll, akkor mászni, ha kúszik akkor ülni stb….Nem tetszésének (illetve ha valami nem úgy történik, ahogy ő azt elképzelte) hangot ad és mellé csapkod. Iszonyú akaratos (segííííítség, fiam ha ezt kamaszkorodban olvasod, kérlek gondolj szegény anyádra és vegyél néha vissza mert már most nem tudom, hogyan kezeljem ezt)

Beszédben is egyre több hangzót használ, az örök “dadada”-t leváltotta a “mamama”, a “gagagaga” a “nananana” “nenenene” “diszdisz”. Néha fura dolgokat is mond: “ványa”, “hülye”, “annnnya” “mongya”. De egyiket se rendeltetés szerűen használja. Egyik este pelenkázáskor nyűgös volt és először azt mondta keservesen, hogy “maaammmiii”. Azóta se mondta, de annyira jól esett, olyan aranyos volt.
A “nem”-et, “nem szabad”-ot érti, viszont néha hamiskásan visszamosolyog és csakazértis a tiltott dolog felé nyúl….
Ha olyan kedve van megmutatja a lámpát, vagy tapsol. (a “tapsi-tapsi” illetve a “Benji clapping” felszólításra ugyanúgy)
Richardot felismeri fényképről, nézegettük a fényképalbumot és amikor megjelent Richard képe szélesen vigyorog. ha túllapoztunk akkor vissza akar lapozni oda. Egyszer a Story-ban lévő meztelen felsőtestű celebre is így vigyorgott, anyu szerint biztos azért, mert hasonlít a Richardra. Hááááááát……………

Fogai száma: “alul-kettő-felül-kettő”
Csoda kutya és Mosoly cica abszolút pajtik lettek, nem tudom mit fog csinálni ha holnaptól kezdve nem tépheti a bajszukat vagy a szőrüket…(bár állatkáink gondolom ennek felettébb örülnek)
Változatlanul nagyon jól eszik, mindent. Általában amit mi eszünk azt pürésítem neki és abból adok neki pár darabot a kezébe is, hogy szokja a különböző állagokat is. Nagy kedvenc a töltött paprika, palacsinta, csirke csont rajta hagyott hússal és a legutóbbi a rízsfelfújt.

Kilói számával nem vagyok tisztában, majd ha hazaértünk elviszem a védőnőhöz és beszúrom majd ide, mindenesetre nagyon-nagyon nehéz!!! Általában másfél évesnek tippelik…
Amíg haza nem érünk és fel nem töltöm a képeket álljon itt két fürdőzős kép, mostanában talán kezd megbarátkozni azzal, hogy a fürdőkádban ülni kell és már nem feküdni.

Telnek a napok…

On Szerző: dankodalmaitt: Uncategorized1 hozzászólás

Nagyon gyorsan telnek a napok itthon, minden napra jut valami, így nem nagyon volt/van időm számítógép elé ülni, pláne, hogy már csak 1 hét maradt a jóból és megyünk haza, ráadásul május elején kezdődnek a munkás napok…próbálok még nem gondolni rá.

Az elmúlt héten voltunk Akasztón veteményest gondozni, ahol már érezni lehetett valami bajnak az előszelét, mert hiába a jó levegő, dédi, nagypapi Őuraságának semmi nem volt jó. Este mikor hazaértünk, kb végig sírt lefekvésig, majd éjszaka is nagyon sokszor kelt. Éreztem én, hogy valami nem stimmel, reggel gyorsan lázat mértünk 38.7!! Kis életében soha nem volt szinte még hőemelkedése sem így irány a doki, aki nagyon rendes volt, mert annak ellenére, hogy Benjinek nincs magyar TB száma és nekem is csak EU-s egészségügyi kártyám, megvizsgálta őt, és még pénzt sem fogadott el. (bárcsak mindenhol ilyen aranyos dokinénik lennének, mint Rákoscsabán). Azt mondta, hogy látja a manduláján, hogy tüszős kicsit és a füle alatt a mirigye be van egy kicsit duzzadva, de erre még nem kell antibiotikum, csak adjak neki Nurofent 3x naponta. Szerencsére 2 nap múlva el is múlt olyan gyorsan, ahogy jött. A Nurofent pedig úgy megszerette ez az édesszájú, hogy amikor már csak közelítek a szája felé a kanállal már becsukja a szemét, és olyan élvezettel nyalogatja le róla, mint egy drogos…és amint elkezdem rácsavarni a kupakot elkezd kalimpálni a kezeivel, hogy még-még…

Voltunk hétvégén Sárbogárdon is meglátogatni Benji 3 hete született kis másod-unokatestvérét Sebestyént. Nagyon tündéri baba! Olyan furcsa volt kézben tartani újra ilyen pici babát. Szinte nem is volt súlya, pedig ő is szép súllyal született! Valahogy már nem is emlékszem, hogy Benji is volt ekkora, Richarddal is beszéltük és ő is így van vele, hogy nagyon nehéz felidézni milyen volt amikor egész picike volt mivel a szemünk előtt változott folyamatosan. Annyira hamar eltelt ez az egy év, mégis olyan nehéz visszaidézni a kezdeti időket…

Vasárnap pedig, mivel jó idő volt elnéztünk a Vadasparkba, Benji az állatsimogatót még élvezte de bent a séta alatt már eltörött a mécses, mert sajna pont alvásidőben értünk oda, viszont valahogy most nem tudott elaludni a babakocsiban (hogy miért is nem vittem magammal a hordozót?!!). Így kénytelen voltunk rövidre fogni a vaddisznó nézegetést és beültünk a Szép Ilonkába, ami régen a családi helyünk volt, és most olyan szépen felújították, hogy muszáj voltunk kipróbálni és nosztalgiázni kicsit. Sajna az ételek viszont jobbak voltak régen…

A héten még Benji nélkül is el tudtam szabadulni, kétszer be a városba barátnőzni, iszogatni. Voltam shoppingolni és futni is, mert hiányzik az otthoni torna.
Egy szó, mint száz telnek a napok de nagyon….

Két képet elküldtem emailen a mobilomról drága roaming pénzért, de muszáj, hogy Richard is lássa, aki szegény már nagyon hiányolja egy szem csemetéjét…

Az új nagypapitól kapott kukásautóval…

“Jaaaaj, vigyetek innen!!”

A nagy utazó

On Szerző: dankodalmaitt: Uncategorized4 hozzászólás
Itthon vagyunk, már több, mint egy hete, de nem volt még időm ez elé a “felkurblizós” számítógép elé ülni, hogy bepötyögjem az eseményeket, és mire idejutottam Richard már haza is ment…
Benji kapott egy pólót Tanti Dinától, amin az áll, hogy “Roma, Paris, London – World traveller – Trouble airways”. Szinte találó, csak a városokat kellene átírni arra, hogy Birmingham, Salzbrug, Budapest.
Sőt, most Manchesterből indultunk, mert már nem repül fapados Birminghamből, így a manchesteri Jet2-ra esett a választásunk. Csak hozzáadott plusz 2 óra autózást az utazásunkhoz. Viszont a Jet2-ben nagyon kellemesen csalódtam. Tiszta, színvonalas járat, előre be lehet foglalni a helyünket (plusz pénz nélkül), 22 kg-t lehet felvinni (a többi légitársaság 15-je helyett) ami gyerekkel síelni indulván egy áldás. Fent a gépen tágasabb a hely. Szóval jó, így a Wizzair helyett mi ezzel fogunk szerintem repülni. (a Wizzairt egyébként is bojkottolom mióta nem fizették vissza az eltörölt járatuk jegyét…)
Benjit a múltkori repülő útjához képest jobban le kellett kötni, állandóan izgett mozgott, és már evéssel se lehetett lekenyerezni. Salzburgba Apu jött értünk, onnan még 2 óra és megérkeztünk Tauplitzba. Benji egy angyal volt, de tényleg, hogy így bírta ezt a hosszú kocsiból-ki-repgépbe-be-kocsiba-be-kocsiból-ki utat. A bérelt apartman is szuper volt, és habár csak 4 napot voltunk, sikerült feltöltődnünk. Napközben Tanti vigyázott, játszott, sétált, aludt Benjivel míg mi Richarddal róttuk a pályákat. Napsütés is volt, viszont az utószezonnak köszönhetően ember alig volt így minden klaffolt. (Kivéve Richard bakancsát, ami kicsi volt, így ő persze nyavajgott egy darabig…de hát férfi..) Négy napba sikerült minden besűríteni, gőzgombócot, hüttét, búzasör ivást a napon, hóban, Da vinci kód partikat (hála az apartman gazdájának, hogy ott hagyta ezt a szuper játékot)
Ki tudja a hegyi levegőnek köszönhetően vagy sem (mindenesetre lótrágyazó szezon -ha van ilyen- közepébe cseppentünk) Benji újra végig aludta az éjszakákat, pedig rettentően féltem, hogy sz@r éjszakáink lesznek mivel új helyen alszik, ráadásul egy szobában velünk. De nem! Talán Richard ütemes rinocérosz szuszogása segített, nem tudom.
Ugyanígy féltem a Budapestre tartó 6 órás úttól is, de nagyon jól bírta, 2-szer álltunk meg, 2x aludt, csak az utolsó fél órában volt nyűgös, de akkor már én is…
Azóta eltelt egy hét, élvezzük az itt-létet, Benji a nagyszülőket, én a barátokat, voltunk Füreden is, megölelgettük kis Simont is, és még 2 hét!!! :-)))
Viszont üröm az örömben, hogy otthon felejtettem a fényképezőm kábeljét, így nem tudok felrakni ide képeket míg itt vagyunk (főleg szegény Richard aki most már otthon van…), csak azt a pár képet tudom megmutatni amit a Richard csinált a telefonjával (thanks technika és emailezős telefon!) amik viszont nem a legjobbak, de íme: