Ma lép a 10. hónapjába, te jó ég már csak 3 röpke hónap és 1 éves lesz!!!! Teljesen értem már miért mondta minden idősebb néni/bácsi amikor kisebbek voltunk és megláttak minket, hogy “Te jó ég, hogy elszaladt az idő, tegnap még a kezemben dajkáltak!” Hát igen, én is így érzek, egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy 1 évvel ezelőtt még a hasamban volt és élveztem a pocakos lét semmittevős szépségét, most pedig velünk él egy hurrikán Harry aki nélkül egy lépést se lehet tenni.
Szó szerint, ugyanis a hónap fő változása, hogy egyszem fiunk nagyon erősen elkezdett szeparációs szorongani (Nem tudom ezt jobban leírni…), ahogy valaki kisétál a látóteréből keservesen üvölteni kezd. Viszont a mászással még nem fejlődött annyit, hogy követni tudjon, így csak hasal és keservesen hullajtja a krokodil könnyeit (gyanús, hogy az új krokodiljától tanulta el….).
Így én az elmúlt hetekben átalakultam egyszemélyes cirkusszá, a háztartás pedig szalad, mert nem engedi, hogy egy lépést tegyek nélküle. Vele teregetek, együtt tesszük be a mostalan edényeket a mosógépbe, együtt emaileztünk a főnökömnek, hogy mikor kezdek dolgozni, sőt volt arra is példa, hogy ő egy üres wc papír gurigával játszott, míg én…….. tem.
Sajna a szorongás elkezdett az alvására is kihatni, mert 3-szor 4-szer felriad esténként és csak annyit vár, hogy odaguggoljak a kiságya mellé. Párszor ellenőrzi, hogy ott vagyok-e majd újra álomba szenderül.
Remélem nem tart sokáig ez a korszak, de sajnos a gugli azt írja, hogy 18 hónapos körül van a vége. Ajajajaj…..

Egyébként szépen fejlődik, két hete mérték, akkor volt 10200g, így átléptük a bűvös 10kg-t. Minden nap mondom neki, hogy “drága fiam tanulj már meg járni, vagy legalább mászni mert nagyon nehéz vagy” De nem egy szófogadó típus, sőt a múltkor hangosan kiröhögött ahogy cipeltem fel a lépcsőn (aznap kb tizedszerre) és közben hangosan lihegtem és mondtam milyen nehéz. Kaján vigyor volt a válasz…

Inni már iszogatja a higított almalevet, de csakis kizárólag a kék, kutyás csőrös pohárból.

Még mindig csak két foga van…viszont az elmúlt három-négy napban nagyon erősen nyálzik és egyfolytában a szájában van az ökle. Lehet az esti felkelések mégis a fogzásnak tudhatóak be és nem a szeparációs szorongásnak?

A konyha felújítás lassan halad, a munkalap fent van, csak le kell csiszolni, csempét hétvégén veszünk. Majd csinálok valamikor képet is, de mindig elfelejtem.

Új képek múlt péntekről vannak, amikor Jayne és Peter 40 éves házassági évfordulóját ünnepeltük a kedvenc kínai éttermünkben. Benji nagyon jól viselkedett, szépen elvolt a rákszirmokkal és egy csonttal. (persze vittünk könyvet is és Ló Szerafint, de csak néhány percig foglalták le)