Szombaton szerencsésen visszaérkeztünk Angliába. Annak ellenére, hogy München-ben át kellett szállni elég jó utunk volt, Benji jól viselkedett, csak az utolsó 15 percben nyűgösködött. Nagy a különbség a Lufthansa és a Ryanair között, az átszállás ellenére sokkal jobb utunk volt, éreztem, hogy figyelnek ránk, kedvesek a stewardessek, nem kellett fizetni 8kg túl súlyért (Ryanairnél 1kg plusz 20£…), előre hívtak minden sorban, segítettek amikor leültünk és bekapcsoltuk magunk stb..és persze a fedélzeten ingyen adnak szendvicset és italt. Tessék neked Ryanair, nem is baj, hogy kivonultatok Magyarországról! (Bár ez inkább a Budapest Airport miatt volt, na de mindegy)
Itthon semmi nem változott, habár Richard nagyon kicsinosította a lakást, jó azért kutya és macska szőr mentes lakásban leülni 🙂
Most úgy láttam, hogy Benji emlékezett a Richardra, most rögtön rávigyorgott, nem úgy mint múltkor amikor megszeppenve szemlélte.
A szobájában viszont csak kapkodta a fejét, mintha valamilyen új helyre érkezett volna, és volt nagy “hűűűű” meg “haaaa”. Viszont amint meglátta a “Benjamin” feliratot az ajtaján széles szájjal elvigyorodott.

Le van merülve még a gépem ezért még nincs kép, de itt egy vigyori Benji videó, ahogy egy sétapálcán röhög. Sétapálca, ugyanis Tantija elesett ahogy a HÉV-hez futott és elszakadt a bokaszalagja…

Íme az utókornak a már bokatartós és nem gipszes Kucu láb: