A szilveszteri malac vacsora közben nagy bőszen eldicsekedtem Veruséknak, hogy bizony a mi Benjáminunk 9-től f8-8-ig alszik, erre fel mituán magabiztosan fél 2-kor ágyba bújtam, kedvenc dedem éktelen sírására keltem 4-kor (tipikus, gondoltam, pont amikor szülertése óta először maradok fent éjfél után, és miután az egész társaság várja a csendes éjszakát az én beszámolóm után…) de ez legyen a legkevesebb, mert 7-ig el sem aludt. Addig járkáltam, pelust cseréltem, orrot szívtam, megetettem…semmi, csak sírás. Aztán 7-kor valahogy bealudt és aludt 9-ig. Másnap, 1-én nagyon nyűgös volt, és a rossz éjszakát még kétszer megismételte, amikor is észrevettem, hogy alul látszik egy kis fehér csík! Hallelúja!! Gondoltam, na most már tudom miről van szó, és fel tudom venni vele a harcot! Ide nekünk Dologél, Chamomilla, Dentinox, Calpol szirup! De változás semmi 😦

Ráadásul még be is taknyosodott és ha nem a fogától nem aludt akkor amiatt, hogy nem kapott levegőt. Így az éjszakáim fél órás váltásokban teltek: orrszívás, altatás, orrszívás, járkálás, én próbálok aludni, orszívás, altatás….ezt 1-től 4-ig.

Az ötödik nap után miután kb 2×2 órát aludtam, olvastam a Viburcol kúpról, és miután Vera barátnőm is megerősített abban, hogy ez egy jó dolog, elalvás előtt ennek is adtunk egy esélyt (habár hozzá kell tennem, hogy én nem mertem neki a kúpot feldugni, köszi Anyu!!) és csodák csodája aznap végig aludt 7-ig! Éljen! Harmadik napra a fog is áttört, viszont azóta se alszik olyan jól és napközben is nagyon aktív, és sokkal kevesebbet eszik, mint előtte. Viszont a kedve nagyon jó, szinte állandóan nevet, röhög, hangosan kacag. És immár egy fél foggal!