Boldog karácsonyt!

Egész hosszúra sikerült az idei karácsonyunk!
Kezdődött december 19-el, amikor a Laker családdal ültük meg a karácsonyt, mivel sajnos ők nem lehetnek velünk pont karácsonykor és ráadásul a fiukat és unokájukat is “elraboltam”. (ami miatt örökös lelkiismeret furdalás gyötör, mivel 5 éve Richard velünk tölti a karácsonyt, de mivel egész évben viszont Angliában vagyunk, a szüleim viszont alig látnak, így valahogy így érzem fair-nek)
Szóval mielőtt haza jöttünk volna náluk is összegyűltünk (sajnos a nagy családi karácsonyozás elmaradt, mert ezer éve nem látott hó zúdult Angliára, így a rokonok nem tudtak Birminghamba jönni).
Benji rengeteg ajándékot kapott Jayne néniéktől és Katyéktől is. Sajnos csak a csomagbontásról van kép, de otthon biztos lesz a játékokról is, mert már bevetésre kerültek :-))
Benji élete első karácsonyi ajándékát így fogadta:
A következő állomásunk Magyarország, december 22-én jöttünk haza, kisebb karácsonyi csodával határos módon, mivel a fent említett rég nem látott havazás még nagyobb méretet öltött, pont aznap reggel amikor is indultunk volna haza. Persze a téli gumit és az utak sózását Angliában nem nagyon ismerik, így több száz autós szerencsétlenkedett a nyári gumijával a 20 centis hóban, amitől persze dugó lett mindenhol. Jayne néninek örök hála, hogy még így is kivitt minket, de a reptérre még így is csak a check-in zárás után 10 perccel értünk ki. Szerencsénk, hogy most Lufthansával és nem Ryanairrel jöttünk, mert amúgy szerintem még mindig Angliában lennénk…. De így a check-ines nő megszánt minket és átengedett, így rohanva de még elértük a gépet. Benji nagyon jól bírta az utat, és a Frankfurti átszállást is. Koketált és flörtölt az utasokkal…
December 23-án még rohangáltunk a városban utolsó pillanatos ajándék beszerzésre így hamar eltelt, és eljött December 24, Beni első karácsony estéje…
A fát hamar feldíszítettük és Benji még a délutáni alvása előtt megszemlélte a díszeket, és Haspók lévén persze a szaloncukrot….
Végül eljött az este és kis Jézus is elhozta az ajándékokat. Beni nem győzött csodálkozni, és eldönteni, hogy na most merre is nézzen. (azért kockás ing az ünneplője, mert az apja ragaszkodott hozzá, hogy ugyanolyan ruhában legyenek…és még a nők hiúk…)

Majd jött a karácsonyi lakoma (ami Benjinek pár főtt krumplit és az új játékait jelentette…)
Hogy tartsunk egy kis angol hagyományt is, hoztunk Karácsonyi crackerst amit szét kell húzni is kipattan belőle egy ajándék és egy papír korona és egy vicc, ezért van Benjin korona, ami kicsit túl van méretezve…)
Másnap reggel az előző késő esti fekvés után meglepően vígan kelt, biztos azért, mert tudta, hogy neki 25-én reggel még jön a Santa is, akit hagyományokhoz illően karácsonyi pizsiben illik várni (köszönjük a szuper pizsit Grandma Joan!)
Karácsonyi angyal arccal kívánunk minden kedves barátunknak boldog, békés ünnepeket és még jobb új évet!
(Ja és Jayne-nek és Peter-nek üzenjük, hogy nem fogott ki Apun az ördög lakatos bor, de okozott egy jó fél óra fejtörést, és a bor még meg van! :-))

Fél éves Óriás

6 hónap nagy idő…Vagy kicsi? Ezen filózok itt, hogy most lassan vagy gyorsan telt ez a fél év? Régnek tűnik, vagy mintha most lett volna? Furcsa….
Mert rengeteg minden történt velünk, olyan régnek tűnik már pl tavaly ilyenkor, amikor még a hányinger kísértett, és még a régi házunkban laktunk, ez a ház a még a képzeletünkben sem élt. És akkor fél évvel ezelőtt minden megváltozott, beköltöztünk ebbe a kis házba, és jött Ő! Felforgatta 7 éve összeszokott kettősünket. És közhely, de igaz, hogy mindent teljesen átértékelt az érkezése. Az is közhely, hogy nagyon nehéz és fárasztó volt az elmúlt fél év, de nem cserélnék senkivel semmi pénzért.
Nagyon régnek tűnik fél évvel ezelőtt, mikor arra gondolok,  hogy még csak úgy 1-2 hónapja kezdek magamhoz térni, kb mint egy téli álomból ébredő medve aki kezd visszatérni az élővilágba, mert az első két hónap egy vattacukornyi ködként maradt meg, amiből főleg arra emlékszem, hogy baromi fáradt vagyok, és le-fel járkálok egy rajtam alvó Benivel.
De mára kezd kialakulni a személyisége, rengeteget röhög, kajánul kacag, berreg, dumál, ficánkol, nem marad meg egy helyben. Ijedős, minden hangra összerezzen, majd a szemével megkeres és vár, hogy most meg kell-e ijedni vagy sem (kb mint amikor én keresem a szememmel a repülőn a stewardesseket egy nagyobb turbulencia után) majd ha rá mosolygok, hogy minden ok, ő is felnevet.
Egyszerűen imádom. Ilyenkor feledteti azokat a pillanatokat is, amikor nem aludt eleget és emiatt nyűglődik és reklamál, hogy miért nem teszem már az ágyába, csak gyakorlatlan szülőként néha erre csak akkor jövök rá, miután kicseréltem a pelusát, megetettem, játszottunk és ha még mindig nyüszög, na akkor rájövök, hogy biztos fáradt…. Ilyenkor beteszem az ágyába, és lőn, már alszik is.
Egyébként az alvása is teljesen rendbe jött mióta külön szobában alszik. Valamiért néha még mindig felnyöszög éjszaka, de visszaaltatja magát, így általában 9-től 7-ig alszik. Néha 8-ig. Ki gondolta volna?! Nagyon régnek tűnik már az az idő amikor még éjszakánként 5-ször is kelt enni.
Az evésre se lehet abszolút panasz. Haspók. Bár ez nem változott mióta megszületett. Mindent megeszik. Kivéve a krumplit, az valamiért nem kedvenc…
Ma orvosnál is voltunk, és 9400g. A védőnő azt hitte, hogy a 9. hónapos ellenőrzésre jöttünk, meg volt lepődve, hogy csak a 6-ra. Ezzel a súllyal a 93%-os percentilen van, ami azt jelenti, hogy csak az ekkorú babák 7%-a nagyobb nála.
Még mindig nincs foga. (pedig kb 3 hónapja minden nap azt hiszem, hogy na akkor holnap már tuti kibújik)
Megfordult hasról hátra is, de még csak párszor, főleg még mindig “ejtőernyős” szenvedést produkál a hasán.
Ha ezekre a változásokra gondolok, akkor viszont olyan gyorsan telik az idő. Mintha még csak ma lett volna amikor gomb szemeivel rám nézett fél éve 20.12-kor, vagy mintha most nevetett volna fel először, és már kacag!!! Vagy mintha még csak tegnap írtam volna az “1 hónapos lett” bejegyzést. Arról nem is beszélve, hogy már a harmadik zacskónyi kinőtt ruhát pakolom össze!
És még csak fél éves!!! Mi lesz itt még! Mi vár ránk? Nagyon nagyon várom az együtt töltött következő fél éveket, ugyanakkor bárcsak megtudnám állítani az időt, hogy kicsit kiélvezzem a mostani állapotot is, mert el fog rohanni a következő fél év is úgy érzem….
                                              

December 10-én volt Jayne néni szülinapja is, így pénteken vacsizni voltunk a családdal a Tame Otter-ben. Benji nagyon jól viselte, és már Alexander is barátkozott vele. 

Első Mikulás!

Végre ide értem és meg tudom örökíteni December 6-át, Benji első Mikulását, habár igazából semmit nem fogott belőle még fel, nade mégis neki is jött a magyar Télapó.
Egyébként sokat gondolkoztam, hogy hogyan is lesz ez a jövőben, hogy ne okozzunk neki zavart azzal, hogy ugye Angliában karácsonykor jön a Mikulás 25-én reggel, Magyarországon pedig December 6-án és 24-én pedig a Jézuska és az angyalok hozzák az ajándékokat. Valami hihető sztorit ki kell ötöljünk, akinek van valamilyen jó ötlete írja meg nekem. (Fiam, ha te ezt 18 évesen olvasod és eddig nem jöttél rá kitől kaptad az ajándékokat, akkor valamit nagyon jól csináltunk…és Sorrrry hogy így kellett megtudnod….)

Itt még mit sem sejtve gyakorolja az esti torna gyakorlatait fürdés előtt (valamiért ez a “sunyi” Miki mindig akkor jön ha fürdés van, legalábbis Apu ezt állítja :-))

 Kis csizma előtte és utána…

 És Jaye néni ilyen szuper adventi naptárt csinált (a sünit, a harangot és a szánkót én varrtam), örök darab lesz. Benji nagyon szereti nézegetni reggelente a méhecskéket rajta és segít kiszedni a reggeli csokikat belőle, amiket önfeláldozóan én eszek meg a nap folyamán.

És ilyen a kilátás az ablakunkból és az utcánkban, külön figyelmet érdemel a járdán (illetve fél bicikli úton) található jégpáncél, aminek megint abszurd angol logikátlan története van. Ugye itt precedens jog van, és történt egyszer, hogy valaki megcsúszott egy lelapátolt járdán, és a bíró büntestésre ítélte a ház tulajdonosát vagy önkormányzatot mivel beleszólt a természet rendjébe a lapátolással így közvetve ő felelős az elcsúszásért. Na ettől fogva és büntetéstől félvén szinte senki nem lapátol maga előtt és a járdákon sem az önkormányzat így szinte mindent jégpáncél fed (plusz vegyük hozzá a gyakori angol esőt…). Agyatlanok komolyan mondom….Pont olyan amiért nincsenek szemetesek, az meg azért mert valaki egyszer beledobott egy bombát egy kukába. Ezért úgy döntöttek, hogy mindenhonnan leszerelik a köztéri kukákat, ami miatt pedig minden buszmegálló, park és tér tele van szeméttel és eldobott csokispapírokkal, cigis dobozokkal.
Na de ennyi is a kifakadásból, a táj azért szép….

Új ugyanakkor régi barát látogatása

Ezen a héten számomra régi (legeslegrégebbi) barátnőm érkezett, Benjinek pedig új kis barátja lett a héten. Dóri és barátja látogatott meg minket, volt bőven hely az új házban és már nagyon érett a látogatás.
Nagyon jó volt, most üres is a ház…Benji nagyon produkálta magát Dórinak, nagyon vicces volt, még a kádban is deltásabbra fújta magát úgy ütötte a vizet 🙂 Egy flört-prof a fiam, jobb ha a lányok már most felkészülnek!!
Megint megállapítottam, hogy kell neki a társaság mert nagyon sokat röhögött, és nagyon vidám volt egész héten (kivéve, hogy kicsit megfázott és betaknyosodott, de inkább én izgultam emiatt). Nekem is nagyon jó volt, hogy volt kivel jókat beszélgetni, mégha nagyobb százalékban ezt fejőgép hang aláfestéssel is kellett megtenni.
Minden figyelmeztetés ellenére igazi stramm magyarként még egy 3 napos skót túrára is bevállalkoztak, nagy hóban bérelt autóval, nyári gumival (mert ugye az angolok nem ismerik a téli gumit….) de szerencsésen visszaérkeztek és Zoli eljutott Richarddal Villa-Birmingham meccset nézni.
Egyébként pont ezen a héten marha hideg volt (talán nem is emlékszem ilyen hidegre Angliában amióta itt élek) így nagyon nem tudtunk kimozdulni, inkább csak shoppingolni. Elmerészkedtünk a karácsonyi vásárba, de nagyon nagyon hideg volt így hazamenekültünk. Szombaton voltunk a közeli csatorna parton és pub-vacsiztunk is.
Pénteken Zoli Londonban “szabad programozott” így átjött Marina, így Benjinek kerekedett egy kisebb fajta háreme, amit ő persze nagyon élvezett. Anyukája pedig a borozgatást, ami jól a fejébe is szállt ennyi kihagyás után…

 Hátamon a fiam a Becoban, Richard pedig nagyon “kedvesen” belekomponált a Birmingham-i bika fenekébe tudtom nélkül….

 A pub vacsi nagyon kimerítő volt, úgy bealudt az autós hordozóban, pedig nem szokott…

 …a kacsa támadásból is kimaradt..