Igen, már nagyon nagy minden értelemeben. A héten voltunk 4 hós oltáson, mert ugye még mindig egy hónapos csúszásban vagyunk a hazamenetel miatt. Szegénykém most 3-at is kapott, az első kettőt még hősként viselte de a harmadiknál eltörött a mécses, szerintem ezt gondolta: “ügyes vagyok, kettőt kell csak kibírni…hééééé…miért közelítesz újra, harmadikról nem volt szóóóóóó!!!!” és görbült is a szája kacsacsőrűbe…de 2 perc után már itta a tejet és megnyugodott szerencsére. Viszont a nap hátralévő részén extra nyűgös volt, hosszú volt szegénynek a nap, mert előtte még úszáson is voltunk, az oltásra 1 órát kellett várni, utána otthon már nem aludt estig így megint altatni kellett annyira túlpörögte magát.
Viszont megmérték és 8900g 68cm! A mérlegben is csak maga elé fért már el a keze 🙂

És most, hogy már ilyen “okosügyesnagyfiú” tényleg eljött az ideje, hogy beköltözzön a saját szobájába estére. Ő ezt is nagyon jól viselte. Én kevésbé…Mielőtt megszülett nagy mellel azt gondoltam, hogy majd én függetlenségre nevelem, hogy legyen szabad, ne kapaszkodjon anyuka szoknyájába, járja csak a világot. Na persze….majd megszakadt a szívem, hogy “elköltözött” tőlünk, pedig most még csak az 5 méterre lévő szobába kellett átengedni. De egész este a monitort hallgattam, elalvás előtt Richardnak sírtam el a bánatom, hogy most biztos azt hiszi, hogy valami rosszat tett és száműztük, vagy nem szeretjük azért közösítettük ki, aggódtam, hogy reggel nem fog szokásosan rám vigyorogni és hiányzott a szuszogása.
Ehhez képest őnagysága mit sem sejtve az én szorongásomból, végig aludt f8-ig, cumit is csak egyszer kérte (azóta már azt sem) és persze vigyorogva fogadott reggel….Repes az elkényeztett anyai szívem!