avagy hogyan lényegül át egy már megunt forgó mobil mega-csörgővé…

kis leleménnyel, egy erősebb karral és magunkra rántással…

Jelentem túl vagyunk a múlt heti “krízisen” (miszerint úgy megfogta a rízspép, mivel kicsit többet kapott mint kellett volna (pironkodó anya arc), hogy 4 napig csak nyuszi bogyózott) és az alma-szilva keverék meghozta a hatását és a mega-trottyot. Így a rízspép most egy darabig felejtős.
Ehelyett ezen a héten az alma, barack mellé próbálkozunk a krumplival, de eddig nem nagyon jön be neki. Belekevertem ma az almát és úgyse, belekevertem anyatejet akkor meg csak nyüszög, hogy mi ez az ismerős íz a kanálon és miért nem ömlik a szájába, mit kell ilyen hülye kanálkákkal vacakolni. Így az evés legnagyobb részét még mindig az almacsutka cuppogtatása teszi ki (ezt még mindig imádja) kiegészítve egy-két belecsempészett kanál alma-krumpli kombót a cuppogtatás szünetekbe.
Amúgy nagyobb történés mostanában nincsen, hacsak az nem, hogy Richarddal végre eljutottunk kettesben moziba, mert Jayne néniék bevállalták szombat estére Benjit, így megnéztük a Due Date c. filmet (elég jó és nevettünk sokat) és utána vacsiztunk a Frankie and Benniesben (ami viszont extra vacak volt), de nem panaszkodom, mert aláfestés nélkül tudtunk beszélgetni.
Illetve van egy nagy hír: Katy-t eljegyezte James, így jövőre lagzi!! (trombitálós-mosolygós anya arc), reméljük nem várnak addig az esküvővel, hogy 8 hónapos terhes legyek, hogy így adja vissza azt, hogy ő így utazta át fél Európát, hogy részt vegyen bátyja esküvőjén Magyarországon (azóta is le a kalappal előtte, aki volt már 8 hónapos terhes, az tudja mekkora teljesítmény ez…)

Már így iszik, bár ivásnak nem nevezhető az a pár korty baracklével dúsított víz.

Az orvos az otthonszülésről: Interjú Dr. Bálint Sándorral:

Igen, már nagyon nagy minden értelemeben. A héten voltunk 4 hós oltáson, mert ugye még mindig egy hónapos csúszásban vagyunk a hazamenetel miatt. Szegénykém most 3-at is kapott, az első kettőt még hősként viselte de a harmadiknál eltörött a mécses, szerintem ezt gondolta: “ügyes vagyok, kettőt kell csak kibírni…hééééé…miért közelítesz újra, harmadikról nem volt szóóóóóó!!!!” és görbült is a szája kacsacsőrűbe…de 2 perc után már itta a tejet és megnyugodott szerencsére. Viszont a nap hátralévő részén extra nyűgös volt, hosszú volt szegénynek a nap, mert előtte még úszáson is voltunk, az oltásra 1 órát kellett várni, utána otthon már nem aludt estig így megint altatni kellett annyira túlpörögte magát.
Viszont megmérték és 8900g 68cm! A mérlegben is csak maga elé fért már el a keze 🙂

És most, hogy már ilyen “okosügyesnagyfiú” tényleg eljött az ideje, hogy beköltözzön a saját szobájába estére. Ő ezt is nagyon jól viselte. Én kevésbé…Mielőtt megszülett nagy mellel azt gondoltam, hogy majd én függetlenségre nevelem, hogy legyen szabad, ne kapaszkodjon anyuka szoknyájába, járja csak a világot. Na persze….majd megszakadt a szívem, hogy “elköltözött” tőlünk, pedig most még csak az 5 méterre lévő szobába kellett átengedni. De egész este a monitort hallgattam, elalvás előtt Richardnak sírtam el a bánatom, hogy most biztos azt hiszi, hogy valami rosszat tett és száműztük, vagy nem szeretjük azért közösítettük ki, aggódtam, hogy reggel nem fog szokásosan rám vigyorogni és hiányzott a szuszogása.
Ehhez képest őnagysága mit sem sejtve az én szorongásomból, végig aludt f8-ig, cumit is csak egyszer kérte (azóta már azt sem) és persze vigyorogva fogadott reggel….Repes az elkényeztett anyai szívem!

Végre eljött a hétfő és Richard újra itthon 10 napos Las Vegasi tartózkodása után. Igaz itt voltak anyuék, de már Tanti Dina is hazament szombat hajnalban (ezer köszönet Jayne néninek aki kivitte kocsival reggel 5-kor, és Apunak aki pedig Pozsonyba érte ment, így minden bökkenő nélkül megérkezett szerencsésen haza) így 3 napot egyedül voltam itthon. Elég üresnek hatott a ház ennyi ember után, szinte vágni lehetett a csendet. Nagyon magányosnak éreztem magam, tudom, hogy itt volt Benji, na de mégis csak 1 fogkefe árválkodott esténként és reggelente a tartóban….
Nagyon jó, hogy újra itt van, azért egy gyerekkel is nehéz egyedül, lefoglalta mindkét kezem, sőt a nem létező plusz két párat is, esténként fél ájultan zuhantam ágyba. Szerencsére most Benji megismerte Richardot, nem úgy mint múltkor, rögtön ránevetett és azóta is cinkosan néha néha ránevet…Hiába, egy bohóc nem elég neki a szórakozáshoz…
Végre tudtam rendes vacsit csinálni, amíg Benji büszkén bemutatta (hú micsoda alliteráció – szerk.) apjának a forduló-tudományát. És reggel se kell még dolgoznia menni, így mienk az egész délelőtt!!! Jupéééé!

Ez csak véletlen egybeesés, nem ők kopogtattak szörnyként, hanem jöttek segítségnek amíg Richard Las Vegasban dolgozik (reméljük tényleg azt csinálja és nem a házfelújítós spórolt pénzünket tapsolja el éppen…)
Szóval itt voltak anyuék csütörtöktől kedd hajnalig. Sajnos ez az öt nap villám látogatásnak tűnt, de így is nagyon jó volt. Benji külön erre az időszakra időzítette az első (illetve igazából második) hátról hasra fordulását mindenki legnagyobb örömére. Azóta a kis mamuszát csak varázs tök cipőnek hívjuk, mert pont halloween volt és az volt rajta. Fukar anyukája sajnált kidobni 15 fontot tök-szellem-kiscica-batman-stb jelmezre, így kapott egy “tökös” kiscipőt és felvette a Tantitól kapott frakkját. Először azt terveztük, hogy festünk neki két vámpír fogat, de ilyen szép arcot kár lett volna elrontani. Így lett belőle tök cipős karmester. 🙂
Teljesen belelkesültünk Halloween alkalmából, hogy itt majd kopogtatnak az ajtónkon az aranyosabbnál aranyosabb jelmezes gyerekek, vettünk nagy csomag édességet nekik, de semmi :-(. Még az öreg szomszéd süket Roy sem. Így kénytelen leszünk egész héten “véres szem” gumicukrot enni…
Az öt napban rengeteget shoppingoltunk Apu legnagyobb “örömére” és egy kicsit sétáltunk a környéken is és még pénteken amíg Richard is itt volt át jöttek Jayne néniék és KatyJamesAlex-ék is, rendeltünk kínait, beszélgettünk, skacok autópályát építettek. (skacok alatt értsd: Apu, James, Edina míg Alexander nézte)

“My name is Bond, James Bond”