Benji egyik angol dédije 90 éves lett október 11-én (éljenek a mérlegek!) és ennek alkalmából összegyűlt a Laker család apraja, nagyja. Richard 4 unokatesója, 3 partnerrel, és egy gyerekkel, sógornőmék hárman, nagybácsi, nagynéni, szülők, és a dédi. Szóval voltunk páran. A gyerekek pedig mint egy orgona sípjai (Alexander 2, Oliver 1, Benji 3.5 hónapos), ők szórakoztattak mindenkit. Bár Lakerekhez méltóan voltak játékok is (mint amikor karácsonykor összegyűlnek), Katy kinyomtatta mindenkinek egy csecsemő képét fekete-fehérben, csapatokra oszlottunk, és ki kellett találni, hogy ki kicsoda. Nagyon jó ötlet és vicces, pláne amikor engem kevernek össze Daviddel, Richard unokatesójával, vagy Richard kiskori képére hiszik azt, hogy ő volt a nagymama.
Volt papírrepülő hajtogatás is (most a köpőcsőzés és gumigolyók lövöldözése hálistennek kimaradt) Ezek az angolok már csak ilyenek, mindegy, hogy mi csak érzelmekről ne kelljen beszélni.
Dédi Joan egyébként nagyon jófej, szellemileg teljesen ott van, és jó a humora. Nagyon aranyos volt, teljesen meghatódott, és persze megemlítette, hogy sajnos az egyik fia John már nem lehet velünk, hiányos a létszám de így is nagyon örült.

Persze Benjit agyon csodálták, és büszke anyai keblem csak dagadt, pedig nem nagyon mosolygott vagy röhörészett, inkább meg volt szeppenve a sok ember láttán.

A köszöntés, és a torta:

A Laker fiúk így nevetnek…