Tegnap megünnepeltük a 3. hónapos évfordulót, Tanti Dinával el is énekeltük a Happy Birthday-t két nyelven is, szerintem értette mert hangosan kiröhögött minket, hogy minek 3 hónapot ünnepelni…
Sokat gondolkoztam, hogy milyen sok minden furcsa már, és észrevétlenül nő, nődögél, nem is tudom például hogy milyen is volt
– amikor nem kacarászott a pelenkázóasztalon
– amikor még elfért a szopipárnán
– amikor még ökölbe tartotta mindkét kezét és nem kalinpált állandóan
– amikor még csak barna volt a haja és nem szőke/barna
– amikor még nem adott ki hangokat
– amikor nem mosolyodott el még reggelente amikor meghallotta a hangom
– amikor elég volt neki 30 ml tejci alkalmanként
– amikor még nem volt seprű szempillája
– amikor még csak az oldalán tudott elaludni….stb

Milyen könnyű megfeledkezni ezekről a dolgokról és csak a jelen örömeire koncentrálni, pedig még csak 3 hónap telt el. A legújabb, hogy csikis a  nyakán, a talpán és a hasa oldalán. Ha megcsikizzük röhög, ami úgy néz ki, hogy nevet úgy hogy visszatartja a levegőt majd kifújja kacagva egy mély férfias “höööööööö” kiséretében.
Az elmúlt két nap újdonsága még a nyálbuborék fújás és, hogy az alsó ajkát beszippantja és úgy panaszkodik. És akkor is panaszkodik hangosan mostanában ha álmos, így már felismerem és leteszem még ébren és úgy alszik el. Magától eddig még nem aludt el így ez nagy szó,
És íme egy 3 hónapos grimaszai (aki nem ismerné, borostyán nyaklánc van a nyakában fogzás ellen, nem divatozunk vagy ilyesmi…)

 És Csoda kutyával ismerkedik, illetve ő Benjivel:

Bizony, rohannak a napok, és sajna eljutottunk a mai napig, amikor Daddynek haza kellett mennie (mert valakinek dolgozni is kell) és mi itt maradtunk még 3 hétig. Ami jó is meg rossz is, jó, mert nekem itt a családom és a barátaim, viszont a másik felem, a Zuram meg nincs :-(.
Úgy döntöttünk a végén, hogy Benji nem jön ki búcsúzni a reptérre, mert így is nehéz, szegény Richard láttam, hogy nagyon nehezen nyelte a le a “gombócot” amikor utoljára megpuszilta és visszanézett rá, Benji meg mit sem értve Rá az Anyu válláról. Most így egyelőre marad a skype és a telefon.

A héten nagyon sok Benji számára új emberrel találkoztunk. Szerdán Andival, Csütörtökön Dórival, pénteken Borival, (sajnos nem minden találkozó lett dokumentálva az utókornak) vasárnap Verával, Jenővel és a gyerekekkel. Így Benji még a Balatont is látta. Az odautat tök jól bírta, végig aludta, egy kb 15 perces kis kitérőt leszámítva, amikoris szörnyű gyanús trotty hangok miatt kénytlenek voltunk az út szélén megállni ahol konstatáltunk, hogy Döbrögi nyakik fosta magát és a legjobb ruháját. A kis ujjatlanjának a háta fehérről a jellegzetes színű sárgára változott, így az a kukában landolt, mert azt még szerintem a Vanish se szedte volna ki. Valamint észrevettük, hogy a felkészületlen anyja nem hozott elég törlőkendőt (hála az égnek a kabátzsebemben téliről maradt csomag zsepinek!), és váltóruát is kinőtte. Égi útmutatás, hogy pont a Veráékhoz mentünk, ahol kis Rudi csak 6 hónappal idősebb, így kaptunk mindent ami kellett.

Szombaton anyu névnapot és a mi második házassági évfordulónkant ünnepeltük a Nosztalgiában egy jó kis ebéddel és sajna a borfesztiválra meg már nem jutottunk el, mert zuhogott az eső. Na sebaj majd Etyeken remélem be tudjuk pótolni.

Végre elérkezett a nap és hazajöttünk egy hónapra nagyszülő és barát látogatásra. Kicsit tartottam a repülő úttól, de nagyon jól viselte, felszálláskor evett, utána trottyantott egy nagyot, és csak akkor sírt amikor a Richard kicserélte a pelust a kis wc kabinban, utána pedig egy órát aludt leszállásig. Egyedül a gépig vezető út volt rázós, becsekkolás, átvilágítás, sorban állás 3szor, kocsi összecsukása 3x, kabát, gyerek, bőrönd le-fel vétele stb. Hazafelé tuti nem fogom ezt egyedül eljátszani. Így is majdnem megtéptem az egyik ryanaires nőt, mivel ott derült ki, hogy a gyerekeseket már nem engedik előre csak ha befoglaltuk volna plusz 5 ezer Ft-ért a “priority borading”-ot, így lazán fapofával visszaküldött minket a sor végére 2 bőrönddel, egy babakocsival és egy vállon lógó alvó 3 hónapossal. Tuti nincs gyereke az ilyennek. Mikor pedig végre előre értünk megkért, hogy a 10x10cm-es kistáskámat amiben tényleg csak az útlevelek és telefonom volt, hogy tegyem már bele a kisbőröndbe mert ez a szabály. A kisbőröndben viszont nem volt még ennyi hely sem. Könyörgőre fogtam a dolgot, hogy engedje már át hiszen 5 perc múlva a repülőn úgyis kiveszem, így viszont nem lesz helyünk a gépen, de nem volt apelláta, csak amikor már látta hogy majdnem sírok, akkor engedett el minket. Nem is tudtunk egymás mellett ülni a gépen 😦

Viszont itthon hamar elfelejtettük a gondokat, mert nagyon vártak már minket. Benji agyon lesz kényeztetve ez alatt az egy hónap alatt az tuti. Szuper berendezett szoba várt minket, rengeteg játék és kisruha. És amiatt is feleslegesen aggódtam, hogy nem tud majd aludni az új környezetben, mert 9-től reggel 7-ig aludt, és a szokásos hajnali két órás tekergése is elmaradt. Nem is tudtam mire vélni, úgy keltem reggel, hogy egy hatalmas tej tócsa van alattam, mert a melleim se tudták mire vélni ezt a késői kelést… 🙂

“Első repülős utam”:

Ma kimozdultunk, mert végre Angliához képest jó idő volt, és végre volt valamilyen program ahova lehetett menni. Bár elég szánalmas fesztivál volt egy magyarhoz képest. Jó fellépők voltak, volta lovasbemutató, repülőshow, sasok, állatok, gőzgépek, matuzsálem autók stb. Csak valahogy a marketingje  nem volt valami jó, meg az egészet nem sikerült úgy ütősre összehozni. Az árusoknál is vegyítették a kézműves termékeket a gagyival. Illetve többségében volt a gagyi és a használt cucc. Állítom otthon egy falusi búcsúban jobb dolgok vannak. Volt egy asztal tombolával, ahol fél literes üveges kólát, vagy tescos zoknit lehetett nyerni :-)))
De ennek ellenére jó kis nap volt, pláne azért mert volt sör sátor is, Benji kézről kézre járt és csoda jó hangulatban volt egész nap, a fejést pedig sikerült a kocsiban a parkolóban megoldani a hordozókendőm alatt…