Úgy számítottuk, hogy 3 napos meló lesz, de már szombaton végeztek a bontással, és másik két napra csak a temérdek mennyiségű por hatszázszorra való felmosása maradt.
Szombaton délután találkoztunk a Marinával, de reggel még otthon boldogítottuk a munkásokat és a Richardot gyerek sírással, ablaknyitogatással, por széthordással. Pedig az ütvefúró ellenére Benji nagyot durmolt kb 11-ig. Ha nem vizsgálták volna már a hallását, azt hittem volna, hogy süket, hiszen olyan hangzavar volt.
A délután Marina pedig elkényeztett minket, volt Sangria (ami kb 1 év absztinencia után jól a fejembe is szállt) paprikás csirke és állítólag még fagyi is, de az már nem fért be…
Talán mi se öregítettük meg Marinát 10 évvel amíg én fejtem, mert Benji bevetette az összes változatú és legnagyobb erejű sírását, aludni és beszélgetni hagyni minket meg eszébe se állt.
Nagyon hamar eltelt a délután, meg is lepődtem amikor Richard értünk jött, hogy már készen vannak otthon.
Egy pár kép házacskánk alsó szintjének jelenlegi állapotáról: