Úgy számítottuk, hogy 3 napos meló lesz, de már szombaton végeztek a bontással, és másik két napra csak a temérdek mennyiségű por hatszázszorra való felmosása maradt.
Szombaton délután találkoztunk a Marinával, de reggel még otthon boldogítottuk a munkásokat és a Richardot gyerek sírással, ablaknyitogatással, por széthordással. Pedig az ütvefúró ellenére Benji nagyot durmolt kb 11-ig. Ha nem vizsgálták volna már a hallását, azt hittem volna, hogy süket, hiszen olyan hangzavar volt.
A délután Marina pedig elkényeztett minket, volt Sangria (ami kb 1 év absztinencia után jól a fejembe is szállt) paprikás csirke és állítólag még fagyi is, de az már nem fért be…
Talán mi se öregítettük meg Marinát 10 évvel amíg én fejtem, mert Benji bevetette az összes változatú és legnagyobb erejű sírását, aludni és beszélgetni hagyni minket meg eszébe se állt.
Nagyon hamar eltelt a délután, meg is lepődtem amikor Richard értünk jött, hogy már készen vannak otthon.
Egy pár kép házacskánk alsó szintjének jelenlegi állapotáról:

Ma töltötte Benji a 10. hetét, már nagyon nagy fiú. Hétvégén voltunk Jayne néniéknél és fel is vette vasárnap tiszteletére a férfias kockás ingjét, annyira szép ez a gyerek!!! Reszkessen minden jövendőbeli barátnő, mert “anyósnak” nem lesz jó akárki! :-))
Szombaton voltak nálunk Steve-ék barbeque-ra két gyerekükkel, Thomas teljesen odavolt Benjiért. Én még kisfiúban ilyennel nem találkoztam. Állandóan a nyomomban volt, kézbe akarta venni, kérdezgette mikor lehet már a barátja, és mikor nézhetik együtt a Grincs dvd-jét, puszilgatta, mondta, hogy milyen szép baba. Hihehetetlen. Jobban odavolt, mint a huga, aki inkább a lakásunk felforgatásán dolgozott.

A legnagyobb fejlődés, hogy már nem csak megtalálta a kezét, hanem odanyúl dolgokért, legalábbis próbálja, még nem mindig talál célba pontosan, de a játszószőnyeg lett most a kedvenc időtöltése.
És most már teljes, igazi könnyekkel sír, amitől meghasad az ember szíve….

Ma fejés közben figyelgettem, és egyszercsak látom, hogy figyeli az öklét, még jó, hogy a kezem ügyében volt a fényképező és meg tudtam örökíteni:

És utána még a barátságos arcú kismakijával is elbeszélgetett:

2 hónaposak lettünk ma (hú de utáltam régen amikor anyukák többes számban beszéltek a gyerekükről, aztán lám hova jutottunk…)
Óriás bébivé nőtte ki magát, amit érzünk mindketten a derekunkon, annyit cipelteti magát, így a Voltaren krémet úgy kenjünk magunkra, mintha egyszer élnénk.
Csomó ruhát kinőtt, így tegnap végre megejtettem a rég esedékes ruha szanálást, és elpakoltam (ki tudja mikor és kinek jön majd jól) az 56-os és “newborn” ruháit, amibe már belepaszírozva se fér bele. Egy zsáknyi jött össze! Mi lesz itt még később, ez csak egy ruhaméret volt. Bár ezt a sok ajándéknak, Alexander kinőtt ruháinak és Vera gyerekeinek kinőtt ruháinak köszönhejük. Nem is maradt sok minden a szekrényében, hosszú ujjú body-ja csak kettő maradt, így tegnap vettünk neki még egy párat. Amit egész napos vigyorgással, mosolygással és jókedvvel jutalmazott.

Ma pedig egy szamár rezervátumban voltunk. Ki lettünk ebrudalva, mert Richard és papája a falból szedte ki az elektromos vezetékeket (készülvén a két hét múlva esedékes fal bontásra, mivel egybe nyitjuk a konyhát és a nappalit) így nem akartak egy kisgyereket és egy szőke nőt maguk körül ólálkodni. Így Jayne kitatálta, hogy a nagymamával (aki egy szamár örökbefogadója) és Katyvel és Alexanderrel elmegyünk megnézni az öreg, már senkinek nem kellő szamarakat. Volt egy ott a réten egy “carboot sale” is, és beszereztem egy kerek, felfújhat baba ülőkét potom 3 fontért!

De legalább is hosszúnak tűnt. Kezdődött azzal, hogy a Richardnak vidéken kellett dolgozni, így először maradtunk kettesben Benjivel 2 napra. Pont előtte este is éjszakázott, így 2 órát aludtam, így csak annyit kívántam magamnak, hogy nagyobb bökkenő és kimerülés nélkül túl legyünk a két napon és legyen szombat délután amikor már visszaér a Richard. De persze mintha megérezte volna nem így történt. Kezdődött azzal, hogy kora reggel telibe fosott. Így öltözhettem át (próbált valaki már úgy szűk nyakú pólót levenni a fején keresztül, hogy közben arra figyel, hogy a mustársárga kaka ne kenődjön az arcába vagy a hajába?), öltöztethettem őt át, moshattam fel a padlót…Így reggel nem voltunk nagyon cimbik. Mintha tudta volna egész nap nyűgösködött, kb 2 óra aévást iktatva be, vártam a 7 órát, hogy szokásosan bealudjon a cumisüvegen, de persze most döntött úgy hogy változtat ezen a szokásán, így 7-től este 10-ig csak járkáltam vele, ő is sírt, én is sírtam, míg végül valahogy 10 körül elaludt én meg hulla fáradtan még fejtem. Az elmúlt hetekben 3 körül kelt csak, így gondoltam, hogy legalább lesz 4 óra alvás időm. Persze ezt is megváltoztatta és 2-kor, 4-kor és 6-kor kelt…Mint soha eddig. Másnap zombiként közlekedtem, és alig vártam, hogy a Richard hazaérjen. Ahogy mejött én ágyba ugortam és csak aludtam,aludtam,aludtam. Az éjszakai “műszakot” is átvette szerencsére, bár nem tudtam nem felkelni amikor kelt éjszaka. De sikerült végre 7 órát aludnom így kipihenten tudtam a Richardék szüleihez menni fincsi ebédre, amit nem nekem kellett főznöm (juhé). Utána Nikkihez mentünk felköszönteni múlt heti szülinapja alkalmából, és itt is megvillogtathatta Beji a Dior rugiját, amit a Richard talált a TK-Maxxben (angol outlet bolt), 20 fontért, és 175 font volt az eredeti ára! Ki az aki ennyiért vesz egy babaruhát amit 2 hét után ki is nő?! Mi is belepréseltük, hogy legalább egyszer legyen rajta (szerencsétlen gyerek).
Ki tudja minek köszönhetően (vagy azért mert egész nap fent volt és alig aludt, kézről kézre járt, vagy mert új tápszert próbáltunk ki az esti etetéshez) de 6 órát aludt tegnap este egyhuzamban!! Remélem ma este is folytatja ezt a jó szokását….
Daddyvel reggel mielőtt útnak indult:

Így kezdődik…