Tegnap este végleg kipakoltunk (15%-ban én 70%-ban Richard, és 15%-ban különböző kedves segítő barátok és család), és ma a kulcsokat is oda kellett adni az ingatlanosnak. Azóta elég szomorú a hangulat, mert az új házba még mindig nem kaptunk dátumot, hogy mikor költözhetünk, és minden olyan bizonytalan. 6-7 hét van hátra a szülésig (ha sikerül Benjit addig szuggerálnom, hogy bent maradjon) és mi meg a Richard szüleinél szállunk meg cigány módon bőröndökből és fekete zacsikból öltözködve. És persze semmit nem lehet megtalálni. Ráadásul nem az otthonunk akármilyen kedvesek is Jayne néniék én nem érzem kényelmesen és otthonosan magam. Plusz csak 1 wc van reggelre!! Hát igen kettőnknek  két wc nagy luxus volt 🙂
Szóval ez van most, és remélem nem nagyon sokáig marad ez így, és legalább 1 héttel még szülés előtt lesz saját tető a fejünk felett.
Viszont a pozitív oldalon végre lefoglaltuk Anyuéknak a repjegyet, júl 1-8-ig. (még ezért is jó lenne ha Benji a kiírt jún 20 körül érkezne).
És örömmel látom Apu megtanult képet töltetni a közös google-os címre, meglepetésként már a kezdőoldalon itt több kép pereg a diavetítésnél, mert az Akasztó nevű mappával összekötve, így gondolom odamásolt képeket. Nem teljesen reménytelen ezek szerint technika ördögét faragni egy 56 éves férfi emberből… 🙂